10.-11. Fejezet

 

Tizedik fejezet

 

Tia

Fordította: Aiden

Talon lesegít a motorról és magához húz egy pimasz csókra, a ma este folyamán először. Egy elképesztő vacsora – az étel isteni volt –, desszert, és egy annál is jobb beszélgetés után, a tengerparton kötöttünk ki.

– Csokoládéízed van – mondja, beszívva az alsó ajkam, mielőtt elhúzódik.

– Neked is – felelem, ahogy követem őt a homokba. – Romantikus séta a tengerparton?

– Nem egészen – válaszol, és elkapom a vigyorát a holdfényben.

– Akkor?

Amikor lehajol, hogy lehúzza motoros csizmáját, felvonom a szemöldököm. A pólója következik. Mikor elkezd megszabadulni a farmerétől, eszeveszetten nézek körül. Nincs senki közel, s távol, de ez nem jelenti azt, hogy bárki ne bukkanhatna fel bármikor.

– Öhm, Talon?

Halk nevetését hallva ismét ránézek, immáron teljesen meztelen. Képtelen vagyok koncentrálni. Ott áll a parton egy szál semmiben és engem bámul.

– Csatlakozol hozzám? – kérdezi, fejével a víz felé intve. – A part általában üres. Bízz bennem, senki nem jár erre.

Az első randinkon meztelenül akar megmártózni velem? Igazából valahogy lenyűgözött. Ezt a randit, míg élek, nem felejtem el, egyrészt miatta, másrészt mert levetkőzöm, és belevetem magam vele az óceánba. Le sem veszi rólam a szemét, miközben a ruháim csinos kupacban gyűlnek a homokban.

– Olvastam valahol, ha egy nő melltartója és bugyija egyforma színű, aznap éjjelre tervei voltak, ami a szexet illeti – mondja, miközben leveszem az összeillő piros bugyimat és melltartómat. – Vagy hogy nem a férfi döntött a szexről, vagy valami hasonló szarság.

– Hol olvastál ilyet? – érdeklődöm, egyik kezemmel a csupasz mellemet, másikkal odalenn takargatva magam. – A Cosmóban?

– Azt hitted, ma éjjel megduglak? – kérdi, miközben előre lép és megragad a csípőmnél fogva. Leeresztem a kezem, hagyom, hogy mindent lásson.

– Nem fogsz? – kérdezem, és nyomok egy csókot a sima mellkasára.

– Azt akarod, hogy magamévá tegyelek az első randin? – kérdi magas, gúnyos hangon, amivel megnevettet. Felsikkantok, amikor a levegőbe emel és átvet a vállán. Rácsap a fenekemre, amitől kiáltanom kéne, de ehelyett felnyögök.

– Érdekes – mormolja, mielőtt belemerít a vízbe. Szerencsére langyos, és megbocsátok neki, amiért a só egy kicsit csípi a szemem. Feljövök a felszínre és látom, hogy ott áll vigyorral helyes arcán.

– Bunkó – mondom, ahogy ráugrom, lábaimat a csípője, karjaimat a nyaka köré fonom. – Nem mondhatnám, hogy valaha is ilyet tettem volna egy randin ezelőtt.

– Tényleg? Én minden randimon ezt csinálom – ugrat. A nyakába temetem az arcom és lenyalom a sót a bőréről. Keze a fenekemre csúszik, két tenyerébe fogja a kerek gömböket.

– Nem hiszem el, hogy két kedvenc helyemre is elhoztalak ma este.

– Nekem tetszik – válaszolom neki felemelve a fejem, és belenézek a szemébe.

– Jobban is teszed.

– Miért hoztál ide? – támasztom a homlokom az övéhez. – Ha ez nem egy olyan hely, ahová általában elvinnél egy nőt?

– Nem tudom – feleli halkan, egy pillanatra lehunyva a szemét. – Azt hiszem, csak meg akartam osztani veled.

Tettei többet árulnak el, mint amit szavai bármikor is el tudnának mondani. Kíváncsi vagyok, vajon rájön-e erre.

– Köszönöm – suttogom a fülébe. – Őrült jó volt az este.

– Még nincs vége – feleli, végigfuttatva ajkait az állam vonalán. – Ez lesz a legnyálasabb dolog, amit valaha is mondtam, de gyönyörű vagy a holdfényben.

Válaszképp megcsókolom, és ajkaimon érzem, hogy mosolyog.

– Oké, talán mindig ilyen szarságokat kéne mondanom – mondja, és visszacsókol.

Egész este pillangók röpködtek a hasamban, és csak úgy szédülök tőlük, könnyű a fejem és állandó mosoly ül ajkaimon. Nem is tudom, mi ez, de a Talonnal való együttléten kívül semmi más nem számít. Az érzés minden mást felülír.

Ezért az érzésért bármit megtennék. Még csak nem is tudom szavakba önteni. Ő valahogy annyira más. Már akkor éreztem, mikor először megláttam; van benne valami, amiért sóvárog a lelkem. Néha két ember csak úgy összejön, minden ok nélkül. Talonnal jól érzem magam. Elfogadom őt olyannak, amilyen, az összes hibájával együtt. Nincs benne olyasmi, amit megváltoztatnék.

Ma éjjel a mennyekben éreztem magam. Azóta randizni akartam vele, mióta megláttam; vágytam a figyelmére, de ő nem hívott el, egészen mostanáig. Ez kicsit bántotta az egómat, de megnyugtat a tudat, hogy egész idő alatt ő is ugyanúgy akart engem… a vonzalom, amit éreztem, nem volt egyoldalú. Ő csak jobban el tudta rejteni az érzéseit, én meg szokás szerint hoztam a formámat, nyíltan és őszintén kimutattam, mit szeretnék, még ha nem is értettem, miért.

Most itt lenni vele, a karjaiban, csudajó érzés. Mintha mindig is ide tartoztam volna. Ijesztő is, de mindenképp reményekkel teli. Ez a férfi lehet a mindenem, a jövőm, a családom, vagy lehet, hogy csak egy újabb csalódás. Azt hiszem, ezt a kockázatot be kell vállalni. A többi pasival szemben, akikkel alkalmilag randevúztam, mindig én irányítottam. Talonnal ez valahogy másképp van, mert tudom, hogyan érzek, és nem akarom elcseszni.

Elhúzódik, hogy megcsókolja a nyakam és mélyebbre gázol a vízbe, így a mellemig ér.

– Kéne egy óvszer a farmerem zsebéből – és még egyszer megcsókolja az ajkaimat. – Mennyire ellenzed a tengerparti szeretkezést? Még az is lehet, hogy úriember leszek, és hagyom, hogy meglovagolj, így az én hátam lesz homokos.

– Hát, nem ez foglalja össze a modernkori romantikát! – viccelődöm, elengedem a lábammal és partra úszom. Utánam jön, ki a vízből a homokra. Érzem tekintetét a fenekemen, így kicsit megrázom, boldogan nyugtázva, ahogy helyeslően mordul egyet. Előkap egy óvszert, kinyitja, és felhúzza. Háttal a homokba tolom, fölé guggolok és megcsókolom, miközben ő finoman belém tolja a farkát. Addig lovagolok rajta, míg mindketten elélvezünk, ezúttal egyszerre, olyan szinkronban és olyan kibaszott tökéletesen, ahogy csak lehet.

Hogyan lehetne valami, ami ilyen, helytelen?

 

– Szerintem beszélnünk kéne Talonról – mondja Bailey aggódó hangon. – Szóval most mi van? Találkoztál vele? Mesélj el mindent.

– Elmentünk vacsizni és motorozgattunk – felelem, nem akarok belemenni a részletekbe, főleg nem Rake-kel a ház körül. Azért jöttem, hogy felvegyem Rhettet, de tisztáznom kellett a dolgokat Bailey-vel, mivel ő tette ezt lehetővé azzal, hogy vigyázott a fiamra.

– És most mi lesz? – kérdezi, lehalkítva a hangját. – Hűséget fogadsz a Vadembereknek, és átállsz hozzájuk?

– Ez csak egy randi volt, Bailey – mondom elcsukló hangon. – És sosem fordítanék nektek hátat, srácok, nem számít, mi lesz a vége, rendben?

Ennyire intenzív az MC politika? Az emberek megkérdőjelezik mindazt, amit mondok és teszek, csak azért, mert Talonnal vagyok? Ettől még én vagyok, Tia. Nem látok különbséget az MC-k között; csak az embereket látom, akik érdekelnek. Nem fair azt várni tőlem, hogy egyik vagy másik oldalon foglaljak állást.

– Ez nem ilyen egyszerű – mondja Bailey, és hirtelen szomorúnak tűnik. – Ha az ő klubjukban élsz, nem látogathatod meg a Wild Dragonok klubját, és mindig valahol máshol kell majd találkoznunk, mert én sem látogathatlak meg ott.

– Mindezt egyetlen randi után? Nem gondolod, hogy túl korai még mindezek miatt aggódni?

– Ő egy motoros – mutat rá Bailey összepréselt ajakkal. – Csak miattad aggódom, Tia. Gondolj át mindent. Tudod, ha ez téged boldoggá tesz, mindig támogatni foglak.

A vállára hajtom a fejem.

– Tudom. Igazán kedvelem őt, Bailey. Sosem éreztem még így. Hogyan fordíthatnék hátat ennek? Ne kérd, hogy ezt tegyem.

– Nem is fogom – feleli gyorsan, sóhajtva. – Én csak azt szeretném, ha mindent átgondolnál, mielőtt bármiféle döntést hozol.

Már meghoztam a döntésemet – abban a pillanatban, amikor felhívtam Talont és meghívtam a házamba. Most már nincs visszaút: túlságosan akarom őt, és senkinek sem ártok azzal, hogy vele vagyok. Ugye? Miért kell mindennek olyan bonyolultnak lennie? Miért nem lehet olyan egyszerű, ha egy férfi találkozik egy nővel, ők ketten szeretik egymást és úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni? Miért van az, hogy mások boldogan élnek, míg meg nem halnak, miközben az enyém függőben van?

Nos, valóban, ő egy másik motoros klubhoz tartozik, de nem is találkoztam volna vele, ha ők nem haverkodnak össze vele az első helyen. Ő nem az ellenségük; hanem a szövetségesük. Remélem, ezt ők is így látják, mert nem szeretném Bailey-t összeugrasztani a fiúkkal. Minden csaj kijön Talonnal; csak a férfiak nem, különösen Rake az, akinek problémája van vele. Bailey említette, hogy Rake és Talon nem igazán jönnek ki egymással, annak ellenére, hogy Rake húga, Anna, úgy tűnik, nagyon közel áll Talonhoz, és Arrow ezt elfogadja, vagy legalábbis beletörődik.

– Úgy lesz – mondom neki, és hagyom, hogy megjelenjen a bolondos, álmodozó mosolyom.

– Ó, Istenem, ismerem ezt a nézést – mosolyog rám. – Tudod, meg sem lepődtem. Láttam, hogy bámultatok egymásra akkor éjjel.

– Tudom, de valami visszatartotta – emelem fel a fejem, és rápillantok. – Indulnom kellene. Még egyszer köszönöm a gyerekfelügyeletet.

– Bármikor – feleli a levegőbe emelve a kezét. – Tudod, hogy nem bánom. Rake odaviszi Rhettet a kocsidhoz. Ne is próbálj vitázni ezen; a kölyök gyakorlatilag akkora, mint te.

– Oké, köszönöm – vigyorodom el.

Bailey kihívja Rake-et, aki hamarosan meg is jelenik Rhett-tel a karjában. Elköszönök Bailey-től, szorosan megölelem, majd kisétálok Rake-kel. Kinyitom a kocsiajtót, és nézem, ahogy Rake beteszi a gyereket az ülésre és beköti a biztonsági övét.

– Köszönöm, Rake – mondom mosolyogva. – Holnap találkozunk. Megfordulok, átsétálok a sofőr oldalra, és látom, hogy még mindig engem figyel.

– Vezess óvatosan! – mondja, és a motorháztetőmre koppint a kezével.

– Úgy lesz! – felelem becsusszanva az ülésre. Úton hazafelé azon jár az eszem, hogy a Talonnal való együttlétem hogyan befolyásolja majd a kapcsolatomat Rake-kel. Utálni fog? Nem akarja majd, hogy Bailey közelében legyek? Talán kezdetben dühös lesz rám, de majd megtanulja elfogadni, és túlteszi magát rajta. Talán ő és Talon végre békét kötnek, és a két klub hivatalosan is szövetségre lép.

Talán a végén minden jól alakul majd.

Tizenegyedik fejezet

 

Talon

Fordította: Aiden

Az utolsó ember, akivel Zip beszélt, Carla volt – mondja Slice, a kezében lévő papírokra pillantva. – Fogalmam sincs, ki akarhatta volna megölni őt, Talon.

Megdörzsölöm az arcom és a helyettesemre nézek.

– Azt akarom, hogy elöl és hátul is kamerákat szereljenek fel, így mostantól mindenkit láthatunk, aki belép a klub területére vagy elhagyja azt.

– Rendben – bólint Slice.

– Ranger említette, hogy látta a Kings néhány emberét a környéken – mondom neki, keresztbe fonva karjaimat a mellkasom előtt. – Ki kell derítenünk, mi a faszt csinálnak a mi területünkön. Nem bízom a gazfickókban.

Slice újra bólint.

– Rajta vagyok. Mi a helyzet Shaylával?

– Egyelőre biztonságban van – felelem. – Van egy tervem. A Sárkányok jönnek nekem eggyel – nos, Vinnie tartozik, de tudod, milyenek. Hívsz egyet és jön az összes. Őt fogom megkérni, hogy védje meg helyettem Shaylát. Mindenkinek utánajárok, aki bántani akarja őt, Slice. A csaj ártatlan ebben az egészben. Nem tehet róla, ki az apja.

– Ölni fogsz érte?

– Már megtettem.

– Gondolod, a szívesség behajtása a legjobb ötlet erre? – kérdezi Slice elgondolkodva. – Mi is vigyázhatnánk rá, nincs szükségünk arra, hogy a Wind Dragons belefolyjon az ügyünkbe.

Felállok a székről és megropogtatom a nyakcsigolyáimat.

– Van egy tervem, és ehhez szükségem van rájuk.

Életem összes stresszén keresztül, csakis Tiára akarok gondolni. Őszintén szólva ez egy kibaszott kínszenvedés, mert a farkam egész nap félig ágaskodott, és így nehéz bármire is koncentrálni. Küldök neki egy gyors üzenetet, hogy ma este láthatom-e, majd irány motoros suli, hogy megkezdjem a műszakot. Amikor ennyi minden jár a fejemben, a suli mindig egy nyugodt, boldog hely volt a számomra, most mégis inkább Tiával lennék. Vicces, milyen gyorsan változnak a dolgok egyik pillanatról a másikra, hogyan alakíthatja át valaki az életedet viszonylag rövid idő alatt.

Nem hagyhatom itt Rhettet megint éjszakára, válaszolja.

Semmit sem tudok a kölykökről, sosem randiztam olyan nővel ezelőtt, akinek lett volna, vagy legalábbis nem tudtam róla, hogy lenne. Mikor akarok találkozni a fiúval? Néhány hónap múlva? Azt hiszem, erről meg kell kérdeznem Tiát. Annak ellenére, hogy úgy érzem, minden olyan gyorsan történik, nem akarom elsietni. Rendesen szeretném csinálni. Meg kell győződnöm róla, hogy Tia és én együtt akarunk maradni, mielőtt találkoznék Rhett-tel, mert el tudom képzelni, hogy összezavarja egy gyerek fejét, ha különböző férfiak jönnek-mennek az életében. Nem tudom, Rake ezt hogyan csinálja, de egy pillanatra azt kívánom, bárcsak megkérdezhetném tőle. Akarja egyáltalán Tia, hogy a gyerek közelében legyek? Megérteném, ha nem így lenne. Nem vagyok épp egy mintaapa típus.

Holnap? üzenek vissza neki.

Megértem, hogy vannak kötelezettségei, de annyira akarom őt látni. Nem kenyerem a várakozás. Nem tudna becsempészni valahogy, miután a gyerek lefekszik? Szinte olyan érzés, mint gimiben, amikor a lányoknak takarodó volt. Pedig nem bánnám.

Holnap, írja vissza, én meg mosolyogva nézek a telefonomra, mint valami idióta.

Olyan kibaszottul megéri.

Visszajátszom gondolatban azt a beszélgetést, amit Tiával folytattam azon az éjszakán, amikor megcsókolt, arról, hogy nem szeretne elpazarolni egy számot – azoknak a férfiaknak a száma, akikkel együtt volt – egy férfira, aki meg sem érdemli.

És ő bizonyosan nem pazarolt rám egy számot.

 

– Randiztál már valakivel, akit be is mutattál a fiadnak? – kérdezem Tiát, ahogy a kanapén egymáshoz simulunk. Rhett suliban van, és én közöltem a fiúkkal, csak akkor hívhatnak, ha meghal valaki.

– Nem – feleli, fejét a vállamon pihentetve. – Az évek során jó néhány randim volt, de senki sem vágyott rá.

– Nagy felelősség – mormolom, és megcsókolom a feje búbját.

Felnéz rám és elmosolyodik.

– Szerintem, ha még két hónap múlva is együtt leszünk, bemutatom neked. Kedveled egyáltalán a gyerekeket?

– Nem, nem szeretem a gyerekeket – felelem összerezzenve. – Nincs sok tapasztalatom a gyerekekkel kapcsolatban. Szerintem a tiédhez másképp fogok viszonyulni, hiszen a te részed, hozzád tartozik. Kapcsolt áru, megértem, de türelmesnek kell lenned, mert ez az egész új nekem.

– Van időnk – ennyit mond csak. – Elmeséltem Bailey-nek, hogy randiztam veled.

– És?

– És kaptam tőle pár figyelmeztetést, de azt mondta, bármi is tesz engem boldoggá, az őt is boldoggá teszi.

– Bailey szeret engem – cukkolom vigyorogva. – A klubomban is járt, meg minden. Szétrúgták Annával a seggünket sörpongban. Mindketten viperák.

Hátrahajtja a fejét és nevet.

– Hallottam arról az éjszakáról. Igen, jól érezték magukat, de megfizettek érte, amikor hazamentek.

Összerándulok és végighúzom a kezem a hajamon.

– Igen, tudnom kellett volna, hogy elkapják őket. Elcsesztem azt az éjszakát, így utólag már tudom. Csak azt akartam, hogy Anna meglátogasson a születésnapomon. Nem gondoltam másra, csakis önmagamra, ami önzőség volt részemről.

– Ne legyél olyan szigorú magadhoz, Talon – szorítja meg finoman a vállamat. – Mindannyian megfizettetek azért, ami azon az éjszakán történt, de tanulj belőle és lépj tovább.

– Ez nem ilyen egyszerű. Hamarosan meglátod – mondom csendesen.

Bűnösnek érzem magam, mert nem sokkal ezután tudtam meg, hogy a klubom nem épp a legbiztonságosabb hely, és akaratomon kívül is veszélybe sodortam a lányokat. Ha ott vagyok, semmi sem történhetett volna velük, mert nem hagytam volna, de mégis. Nem hagytam volna ott a saját unokatestvéremet, és pokolian biztos vagyok abban, hogy Tiát soha nem fogom elhozni oda. Van néhány ingatlanom, ahová beköltözhetnék, ha együtt maradunk, így eljöhetne és találkozhatna velem ott. A klub biztosan nem lesz az a hely, ahová rendszeresen jár majd.

A mi klubunk más, mint a Wind Dragons – csak ennyit mondok neki. Semmi szükség nincs arra, hogy elijesszem, még mielőtt megszerezhettem volna.

– Sokat jársz oda, ugye? – élcelődik vigyorogva. Tenyerébe fogja az arcom és gyengéden megcsókol. – Ameddig nem próbálod megakadályozni, hogy lássam a barátaimat, nem érdekel. Ha állandóan irányítani akarsz és felkapod a vizet, azt mondván, hogy nem mehetek el Bailey-hez, Rake-hez, vagy bárhová, ott számomra vége a megállapodásnak. Nem vagyok az a fajta nő, aki otthagyja a barátait abban a pillanatban, mihelyst pasija akad.

– Sosem próbálnám elüldözni mellőled azokat, akik törődnek veled – felelem mogorván, és kicsit kurvára sértve érzem magam. – Én nem vagyok ilyen. Igen, lehet, hogy vannak igényeim és kicsit főnökösködő vagyok, vagy ilyesmi, de te a magad ura vagy, és kedvelem, hogy erős és független személyiség vagy. Ha erőltetem, te visszavágsz és megoldjuk egymás között. Egy kicsit sok tudok lenni, Tia, és szükségem van egy olyan nőre, aki ezt képes visszaadni nekem, érted, mit akarok ebből kihozni?

– Nem akarsz gyenge nőt, aki csak lenyeli az összes szarságod és hagyja, hogy ide-oda tologasd? – mondja vigyorogva. Mutatóujjával a mellkasomra bök. – Jó, mert én nem fogom elviselni a hülyeségeidet.

– Oké.

Az exem, Rhett apja, szuper irányító volt. Ő kereste a pénzt, míg én otthon maradtam, így tőle függtem. Talán ez az oka annak, hogy most annyira vonakodom másokra támaszkodni – magyarázza, majd szünetet tart. – Nem hiszem, hogy ezt valaha is bevallottam volna hangosan.

Csikorgatom a fogam a gondolatra, hogy bármelyik férfi nem jól bánik vele.

– Látogatja még a fiát?

– Nem – feleli, egy pillanatra szomorúság suhan át az arcán. – Újranősült, több gyereke is lett. Mondtam neki, ha lemond a szülői jogairól, egy fillért sem kell fizetnie nekem gyerektartásra, így hát megtette. Legalább nem kell amiatt aggódnom, hogy a továbbiakban visszajár és megpróbálja tőlem elvenni Rhettet.

Elkerekedik a szemem, ahogy hallgatom, miket mond.

– Te egy szupercsaj vagy, tudod-e? A legtöbb nő megpróbált volna elvenni tőle minden fillért, amit csak lehet.

– Őszintén szólva, én csak annyit akartam, hogy eltűnjön – ismeri be vállat vonva. – Tudom, hogy önzően hangzik, mert mégiscsak ő Rhett apja, de sosem viselkedett apaként. Nem tudom. Túl fiatalok voltunk, a felnőttek életét éltük. Soha nem bántam meg, beleszerettem a fiamba, amint éreztem, hogy megmozdul bennem, de Oliver valamilyen oknál fogva sosem kötődött hozzá. Rhett egyszer kérdezett felőle, és megpróbáltam elmagyarázni neki, amennyire csak tudtam. Soha többet nem említette meg. Elmeséltem neki, hogy mi ketten egy család vagyunk, és csak egymásra van szükségünk.

– Az exed a férfiak szégyene – mondtam sziszegve. – És ha megadod a nevét…

Meglepetésemre felnevet.

– Dehogy, jól van ez így. Már nem is gondolok rá, de kihatással volt a jelenlegi viselkedésemre, ez tény. Sokat változtam. Régebben sokkal szelídebb voltam. Még ennél is. Sokkal erősebb lettem…

– Kemény vagy – mondom neki, ujjammal felemelve az állát. – Mint egy kibaszott gyémánt.

– És nagyon vicces is, ha már a tulajdonságaimnál tartunk – jegyzi meg huncutul vigyorogva. Nem bírom megállni, lenyomom a kanapéra és éhesen megcsókolom.

– És igazi csókkirálynő – adom hozzá a listához, és tenyeremmel letakarom a nyakbavalóját. – Ezt már olyan sokszor meg akartam tenni.

– Fojtogatni? – élcelődik megnyalva alsó ajkát.

Vigyorgok, miközben végighúzom a kezem a kulcscsontján.

– Csak ha az ilyesféle dolgokat szereted.

– És mi a helyzet veled? – kérdi, kék szeme ellágyul.

– Elképesztő vagyok az ágyban – felelem nyíltan. Mikor elneveti magát, úgy teszek, mintha megsértődnék. – Micsoda? Azt mondod, nem vagyok az? Újra be kell neked bizonyítanom?

– Szerintem igen – mondja, és felhúzza szemöldökét. – Nem igazán emlékszem, hogy az vagy-e, vagy sem. – Elhallgat, önelégült pillantás keresztezi gyönyörű szép vonásait. – Bár, ha nem emlékszem, akkor nem lehettél olyan jó.

Kihívás elfogadva.

Lefelé mozdulok a testén, felhajtom a szoknyáját, lehúzom a bugyiját és rátapasztom a számat.

Háromszor röpítem a csúcsra, mielőtt megpróbálja eltolni a fejem, könyörögve, hogy ez már túl sok, túl érzékeny. Felemelem a fejem, és kérem, hogy mondja el, milyen elképesztő vagyok.

Megteszi.

Aztán viszonozza a szívességet.