8.- 9. Fejezet

 

                Nyolcadik fejezet

 

Tia

Fordította: Aiden

Jó, hát gyakorlatilag átvertem.

Bár nem én csókoltam meg először, kamu indokkal hívtam át magamhoz. Nem tudtam, mi történik majd pontosan, de látni akartam és több időt szerettem volna tölteni vele. Mivel szabadnapom volt, egyedül voltam a házban, és szüntelenül ő járt a fejemben, így hát elszántam magam és felhívtam. Csakis őrá vágytam, bármilyen módon és formában, és most itt van, ajka az enyémen, megajándékozva azokkal a csókokkal, melyekről azóta ábrándozom, amióta először megízleltem őt.

Másik keze a hátamon landol, közelebb húzva magához, mintha nem bírna velem betelni. Nyelve olyan profin merül a számba, hogy felnyögök tőle… könyörögve a folytatásért. Vezet engem, ahogy hátrafelé lépegetek, míg lábam bele nem ütközik a kanapéba. Ekkor megfordít, leül és széttárt combokkal az ölébe emel, miközben szája a számra tapad. Lenyűgöző.

Gyakorlatilag kőkemény farkán lovagolok, első ízben érezve. Képtelen vagyok megálljt parancsolni magamnak, hozzá dörgölődzöm, és ezúttal ő az, aki felnyög. Ajka elválik az enyémtől és olyan kéjjel néz rám, hogy újra mélyen megcsókolom, szavak nélkül tudatva vele, hogy nincs egyedül, hogy ő is az őrületbe kerget engem, és hogy nem tudok betelni vele.

Megmarkolom a pólója szegélyét és elkezdem felfelé húzni. Hátradől és ledobja magáról, felfedve sima, cserzett bőrét. Végigsimítok kezemmel kőkemény hasán, mely olyan, mint bársony az acélon. Most először látom a testét, és rohadtul elképesztőnek találom.

– Azta – ámulok. Észreveszi és rám mosolyog. Szemhéja félig lehunyva, elrejtve előlem zöld szépségük egy részét.

– Akarod? – kérdezi, és feláll, velem a karjában. Olyan erős és férfias. Annyira beindít. Nem vagyok egy nehéz csaj, elég vékony vagyok, de előtte még sosem kapott fel így egy pasi.

– Igen – felelem, és megcsókolom az álla ívét.

– Merre van a hálószobád?

A folyosó felé mutatok, pedig nem is láthatja, merre.

– Első ajtó balra.

A szobámhoz sétál velem a karjában, kinyitja az ajtót, majd becsapja mögöttünk. Szét sem néz a szobámban, óvatosan letesz a fehér lepedőkre. Kigombolja a nadrágom és lehúzza rólam, valami olyasmit mormolva “ezek a kurva forrónacik”. A padlóra ejti, aztán felhúz, hogy levegye a felsőmet. Mikor az is a földre kerül, mögém nyúl, kikapcsolja a melltartómat, hagyva, hogy előre hulljon.

– Gyönyörű – mormolja, hüvelykujjával megdörzsölve egyik mellbimbómat, mielőtt hanyatt dönt az ágyon és leveszi rólam a fekete bugyimat. Felemelem a csípőmet, hogy segítsek neki, aztán ott fekszem meztelenül előtte, miközben tetőtől-talpig végigmér. Zavarban kellene érezni magam, de nem vagyok. A testem nem tökéletes, de ilyen vagyok. Inkább lásson olyannak, amilyen vagyok, hogy tudjam, elég jó neki, mielőtt még jobban kötődnék hozzá. A nadrágja következik, és most rajtam a sor, hogy megnézzem magamnak. Természetesen tökéletes, a bordáin húzódó hegek ellenére is, melyek úgy néznek ki, mintha pengével szabták volna őket.

Magas és szikár, zsírnak nyoma sincs rajta; színizom az egész teste. Tetoválások borítják, amit nagyon is vonzónak találok. Rám fekszik, ügyelve rá, nehogy összenyomjon, és gyengéden megcsókol. Eufórikus érzés, ahogy bőre az enyémhez simul, egy pillanatra lehunyom a szemem, kiélvezve az érzést.

– Tia – szól halkan.

– Hm?

– Nézz rám!

Lustán kinyitom a szemem és tekintetem találkozik lázas pillantásával.

– Hozok óvszert a tárcámból. Ne moccanj!

Legördül rólam, én pedig nem bírom ki, hogy ne szóljak be.

– Vészhelyzet esetére mindig tartasz magadnál, mi?

Felpillant és elvigyorodik, miközben szájához emeli a tasakot és fogaival feltépi.

– Szeretek felkészült lenni.

– Jó tudni – mormolom, figyelve, ahogy végiggörgeti a farkán az óvszert. Nem tudom, hogy képes ilyen szexinek tűnni közben, de sikerül neki, hiszen képtelen vagyok levenni a szemem méretes farkáról.

– Biztosan büszke vagy erre itt – fakadok ki, és ezzel úgy megnevettetem, hogy a farka is beleremeg. Próbálom nem bámulni, de ez nem segíthet rajtam.

– Ha kinevetsz, akkor nem végezhetek valami jó munkát. – Elvigyorodom, arra gondolva, hogy a csábítási módszereimre ráférne már egy frissítés.

Visszafekszik rám, és elmosolyodik.

– Nevetek, és még mindig olyan kemény vagyok, mint egy kibaszott szikla, édesem. Hidd el, ez először fordul elő velem. – Szünetet tart, orrával megcirógatva az arcom. – Jó értelemben véve.

Ez volt az első alkalom, hogy szex közben nevetett?

Épp mondanék erre valami frappánsat, mikor megérzem a lábam között a farka hegyét. A helyzet minden humora elszáll, mert most csak arra tudok gondolni, hogy bennem legyen, úgy dugva, mintha az övé lennék. Egyetlen erős mozdulattal csúszik belém és minden összefüggő gondolatom elveszítem. Kisöpri a hajam az arcomból és a szemembe néz.

– Hogy vagyunk?

– Elképesztően; abba ne hagyd – követelem, felemelve a csípőmet, némán jelezve, hogy mozgassa a fenekét.

– Lassan szeretnéd? – kérdi, miközben mélyen és lassan mozogva bennem. – Vagy keményen és gyorsan akarod?

Mindkettőt szeretném, mert én már csak ilyen kis mohó vagyok.

Most durván és gyorsan akarom, így ezt mondom neki. Teszi, ahogy kérem, egyszerre csókol mélyen és megdug keményen, eltalálva az összes érzékeny pontomat. Ujjaimat végigfuttatom a hátán, ajkai a nyakamra siklanak, szív és harap.

A mennyekbe röpít.

Felemeli a lábaimat és a vállának támasztja, majd tovább siklik ki és be. Hüvelykujját a számba dugja és olyan keményen szopom, hogy elsötétül a tekintete, miközben néz engem. Aztán a csiklómat veszi kezelésbe, úgy meggyötri, hogy beleremeg a lábam.

– Jóságos ég! – suttogom, mikor érzem, hogy közeledik az orgazmusom. Talon figyeli az arcom, ahogy elélvezek, és csak elképzelni tudom, milyen képet vághatok, de látom az arcán, mennyire be van indulva, így nem is foglalkozom vele. A gyönyör hullámai végiglüktetnek rajtam, és pár pillanatra kiszállok a testemből, az érzés leírhatatlan. Mikor magamhoz térek, Talon keményen megcsókol, miközben csatlakozik hozzám és elélvez bennem. Mikor végzett, hátradől és rám vigyorog, még egyszer pajkosan.

– Sokkal hamarabb meg kellett volna ezt tennünk – dörmögi, amitől visszamosolygok rá.

– És ez kinek a hibája?

– Máris ujjal mutogatsz, mi?

– Mindig – felelem szelíden, miközben végigsimítok kezemmel a kócos, világosszőke haján. Orrát a nyakam és a vállam közti mélyedésbe fúrja, belém temeti arcát, miközben karjaimat a teste köré fonom. Néhány pillanatig így maradunk, csak élvezzük, hogy egymás karjaiban vagyunk. Tudom, hogy mindjárt berúgja az ajtót a valóság, de szeretnék egy kicsit vele lenni így, ameddig csak lehet.

– Mit teszel velem? – mormogja az orra alatt, elhúzódva kicsusszan belőlem. A fürdőbe megy, hogy gondoskodjon az óvszerről, miközben én beburkolózom a takarómba. Mikor visszatér és megajándékoz egy mosollyal, megkönnyebbülten fellélegzem.

– Menj arrébb – kéri, így arrébb hemperedem, helyet szorítva neki az ágy szélén.

Eloroz tőlem némi lepedőt, és a karjaiba von. Fejemet a vállára hajtom, és várom, hogy megszólaljon.

– Rake és a testvérei nem fognak örülni ennek – kezdi, és a hangszínéből nem igazán tudnám megmondani, hogy izgatja-e vagy sem.

Felemelem a fejem és a szemébe nézek.

– Ez az oka annak, hogy el akartad kerülni ezt a… – majdnem kimondtam, hogy kapcsolatot, de nem akarom kiborítani – ...vonzódást?

– Az egyik oka – feleli sóhajtva, óvatosan fürkészve az arcom. – A sok közül.

– Világosíts fel.

– Motoros vagyok, neked gyereked van és ez nem épp a legbiztonságosabb életstílus – fog bele, és bólintok, hogy folytassa.

– Aztán ott van Rake. Bailey a legjobb barátod, és kő kövön nem marad, ha velem foglalkozol.

– Miért gyűlöl téged annyira? – kérdezem, mert nem értem.

– Számos oka van rá – feleli Talon visszafogottan. – Pillanatnyilag egy csomó szarság folyik körülöttem. Azt hiszem, az időzítés nem volt túl jó, ezért vártam, amíg az lesz.

– És most? – kérdezem. Visszabújik a csigaházába, hogy ezek után is távol tartsa magát tőlem? Nem ígért nekem semmit, ezért nem lehetek dühös emiatt, legfeljebb csalódott. Nem vagyok az a fajta nő, aki lefekszik egy pasival, majd elvárja, hogy maradjon vele. Azért feküdtem le vele, mert le akartam, nem pedig azért, hogy feltételekhez kössem.

– És most – mormolja, megpördül, így ismét ő van fölül. – Megint vágyom rád.

Megcsókol, elfeledtetve velem kérdéseimet.

Egy újabb menet után álomba merülök, s mire felébredek, már nincs sehol.

Azt hiszem, ez választ ad kérdéseimre.

          Kilencedik fejezet

 

Talon

Fordította: Aiden

Újra megcsörgetem Tiát, de nem veszi fel. Át szeretnék menni hozzá, hogy személyesen magyarázzam el, mi történt ma reggel, de tudom, hogy a fia már otthon lesz.

Amikor reggel riasztottak, hogy gondok adódtak a fegyverszállítmánnyal, azonnal indulnom kellett, hogy megoldjam. Nem akartam felébreszteni, így megpusziltam és csendesen távoztam, mondván magamnak, hogy majd felhívom és elmagyarázom neki, hogy el kellett mennem, nem csak úgy megfutamodtam, miután megdugtam. Bár mivel a telefont sem veszi fel és nem is válaszol az üzeneteimre, valószínűleg pontosan ez járhat a fejében. Nem hiszem, hogy valaha is történt olyasmi, hogy felhívtam egy nőt és kinyomott volna, szóval ez nagyon nincs ínyemre. Máris elkezd játszadozni velem? A gondolat is bosszant. Miért nem veszi fel a telefont és hagyja, hogy elmagyarázzam? Körbe-körbe járkálok a szobámban, azon morfondírozva, hogy vajon felbukkanjak-e ott hívatlanul. Már meghoztam a döntést, hogy ezt teszem, amikor megcsörren a telefonom.

 

Mire végre látom őt, este nyolc óra van… két nappal később. Miután Shayla testőre felhívott, el kellett mennem és elintéznem pár dolgot, vagy pasast, ahogy tetszik, és csak az imént értem vissza a városba. Számítottam rá, hogy dühös lesz, mikor megjelenek a küszöbén, de nem tehettem mást, hisz nem vette fel a telefont. Tudom, késő van és nem akarok vele beszélni a gyereke előtt, de kijöhet a ház elé vagy valami ilyesmi. Ezt elkerülhette volna azzal, hogy felveszi a kurva telefont. Biztosan meghallotta a motorom dübörgését, mert a bejárati ajtó kinyílt, és odaviharzott hozzám mezítláb és pizsamában, ami egy topból és egy rövidnadrágból állt csupán. Kibaszottul imádnivalóan néz ki, még akkor is, ha arca komornak tűnik. Próbálom elrejteni jókedvemet, ahogy megáll a motorom előtt.

– Mit keresel te itt? – kérdezi, és úgy néz rám, mint valami bolondra. – Rhett itthon van! – Szünetet tart. – És te meg egy seggfej vagy!

Leszállok a motoromról, fekete bakancsom megáll kékre festett lábujjai előtt. Mutatóujjammal megemelem az állát, elhallgattatva őt, ahogy a szemeibe nézek.

– El kellett mennem, mert hívtak… a srácoknak szükségük volt rám. Nem akartam menni. Nem rezeltem be, és kurvára biztos, hogy nem vertelek át és nem léptem le.. Próbáltalak elérni telefonon és elmagyarázni, de a makacs segged nem emelted fel.

– Két kibaszott napja nem hallottam felőled – suttogja, és csípőre vágja a kezét. – Az embereidnek két napig szüksége volt rád? Úgy tűnik, hogy megkaptad, amit akartál és most már végeztél.

– Úgy tűnik, ha felvetted volna a telefonod, elmondhattam volna, hogy el kell hagynom a várost, hogy elintézzek néhány dolgot – felelem, próbálva megőrizni a nyugalmamat, vele ellentétben. – Szó szerint egyenesen hozzád jöttem, Tia. Mindent elmagyaráztam, hagytam üzenetet a hangpostádon, de azt hiszem, azt sem hallgattad meg.

– Sosem hallgatom meg a hangpostámat – mondja összerezzenve. – Honnan tudhattam volna?

– Ez az az apró dolog, amit az emberek úgy neveznek, kommunikáció. – felelem, és rohadtul vágyom rá, hogy megcsókoljam. Meg talán egy kicsit meg is rázzam.

– Ó! – lágyul el az arca.

– Igen, ó! Mi a fenéért nem fogadtad a hívásaimat?

Egyik lábáról a másikra áll, lesüti a szemét, mielőtt válaszol.

– Őszintén szólva csak a legrosszabbat feltételeztem. Azt hittem, hogy azt mondod, tévedés volt…

– Hogy úgy viselkedem, mint a csók után – sejtem, szardarabnak érzem magam. Igen, az után a csók után tényleg kerültem őt, és azt mondtam neki, hogy hiba volt. Nem csodálom, hogy azt hitte, megint így teszem.

– Azt mondtam magamnak, hogy akkor sem haragudnék rád, ha leléptél volna, de… Azt hiszem, én más akartam lenni neked.

– Más?

– Mint a többi nő – próbálja elmagyarázni a vállát vonogatva. – Nem is tudom. Ez hülyeség.

– Semmi sem hülyeség, amit mondasz – felelem kezembe rejtve arcát, aztán a ház felé pillantva látom, hogy Rhett figyel az ablakon keresztül, hasonló pillantással, mint amit az anyja arcán láttam percekkel ezelőtt.

– A fiad figyel minket, úgyhogy jobb, ha megyek.. Mikor láthatlak legközelebb? Holnap este elvihetlek vacsorázni?

Hátrapillant, majd vissza rám.

– Mint egy randi?

– Pontosan, mint egy randi.

– Örülnék neki – feleli mosolyogva.

Meg akarom csókolni, de a gyereke bámul, ezért muszáj rendesen viselkednem.

– Hétre érted jövök. Ültél már hátul motoron valaha?

– Nem – mondja, amitől melegség járja át a bensőmet.

– Jó – felelem, pillantásom az ajkaira vándorol. – Basszus, annyira meg akarlak csókolni.

– Holnap – mondja, csábító mosolyt villantva rám, mielőtt megfordul és elindul befelé.

Átléptem egy határt, ahonnan nincs visszaút. Megpróbáltam távol maradni tőle, sikerült is, de most túl messzire merészkedtem. Csak előrefelé lehet menni, és minden akadályt elhárítok, hogy megszerezzem ezt a nőt, hogy megismerjem és lássam, tényleg az, akinek én gondolom.

Az enyém.

 

 

Úgy ül mögöttem a motoron, mintha mindig is ott lett volna. Átölel, arcát a hátamnak préseli, az étterem felé hajtunk, amit konkrétan a ma esti randinkra választottam. Az étel jó, de ami ennél is fontosabb, hogy nem zavarnak, így tudunk majd beszélgetni. Meg akarom ismerni őt. Tudom, hogy ez időbe telik, de valahol muszáj elkezdenünk. Lesegítem a motorról, és kézen fogva besétálok vele az olasz étterembe. Kinyitom előtte az ajtót, és azon tűnődöm, hogy mikor lettem ilyen kibaszott úriember.

– Kellemes ez a hely – mondja körbetekintve.

Olyan szexi szűk, fekete farmerjében és fehér felsőjében, hogy akaratlanul is lepillantok párszor a fenekére. Oké, talán mégsem vagyok annyira nagyon úriember.

– A kedvencem – ismerem be, ahogy a derekára tett kézzel odavezetem a szokásos asztalomhoz.

– Szia, Talon – köszön rám Rio, a tulaj. Lenéz Tiára, és elkerekedik a szeme. – És ő kicsoda?

– Szia, Rio – köszönök vissza, és átnyújtok egy étlapot Tiának. – Ő itt Tia. Tia, bemutatom Riót.

– Helló – mosolyog rá a lány. – Örvendek.

– Ez az első alkalom, hogy Talon nővel jelenik meg itt. – mondja Rio, megfogja kezét és megcsókolja, amitől összeszorítom a fogaimat. – Gyönyörű vagy, Tia.

 – És már tudod is, hogy miért nem – mormogom, elhúzva tőle Tia kezét. A lány csak nevet, mulatságosnak találja a helyzetet, de legszívesebben képen törölném Riót, amiért olyan részét csókolta meg hamarabb Tiának, amit én még nem. Ha nem tudnám, hogy meleg, akkor talán meg is tettem volna.

Riót évek óta ismerem. Valójában már gimibe is együtt jártunk, így nagyon jól ismer. Hobbit űz abból, hogy szándékosan bosszant, de feltételezem, hogy a barátok már csak ilyenek. Én voltam az, aki adott neki kezdőtőkét, hogy megnyissa ezt a helyet, és a főztje szenzációs, így ez lett a törzshelyem. És igaza van: még sosem hoztam nőt ide. Bele sem gondoltam, miért pont ide hoztam Tiát az első randinkon.

 – Csak szólj, ha választottatok – mondja megpaskolva a vállamat, és elsétál.

– Jó fejnek tűnik – mondja Tia, kinyitja az étlapot és böngészni kezdi.

– Valami olyasmi – mormolom, miközben az arcát figyelem, ahogy olvassa az étlapot.

– Szóval, gyakran jársz ide?

– Mondhatni igen.

– Mit rendelsz olyankor? – kérdi felpillantva rám. – Minden jól néz ki.

– Általában carbonárát szoktam kérni – felelem, nem is vesződve azzal, hogy átnézzem az étlapot, annyira jól ismerem. – De minden finom. Szánj rá időt, és válassz nyugodtan, amit csak szeretnél.

Leteszi az étlapot és rám néz.

– Be kell, hogy valljam, sosem gondoltam, hogy eljön egyszer az a nap, amikor randira hívsz. – Szünetet tart. – Sokszor csinálsz ilyet?

Nekitámasztom a karom az asztallapnak, megrándul a szám a vallatásától.

– Azt hiszem, utoljára középiskolában randiztam. Olyan tizenhat körül lehettem. Regina Belle. Aznap este csak pettingeztünk..

– Ó!

– Igen, ó! – felelem szórakozottan. – És te? Mikor randiztál utoljára?

Figyelmesen oldalra biccenti a fejét.

– Talán három hónapja.

– És hogy ment? – kérdezem kíváncsian és kicsit féltékenyen is. Fogalmam sem volt, hogy ilyen gyakran randizgat.

– Nos – feleli hátradőlve a székén, különös kifejezéssel az arcán. – A neten találkoztam vele. Azt mondta, hogy asztalos, de valójában munkanélküli volt, és csak akkor készített bútorokat, ha pénz kellett neki fűre. Váliumot is ajánlott nekem, úgyhogy nem mennék sokra vele.

– Nyerőn hangzik – mondom, miközben nevethetnékem támad. – Online randi? Nincs elég jelentkező a való életben?

– A társkeresés mostanság megváltozott – feleli, és rám néz. – És nem épp jó irányban. A netes társkeresés szélesebb választékot nyújt, és, nem is tudom, azt hiszem, egyszerűen csak unatkoztam, bármennyire is rosszul hangzik. Nem hittem, hogy találkozhatok valakivel, aki levesz a lábamról, de azért egy kicsit….

– Reménykedtél benne? – fejezem be helyette a mondatot.

Elmosolyodik, tekintete ellágyul.

– Igen, azt hiszem, reménykedtem. Bár az a randi elvette a reményt.

– Ciki azt mondani, hogy örülök, hogy az a randi nem sikerült túl jól? – fakadtam ki.

Kék szemeiben derű csillogott.

– Nem. Nem az.

– Jó, mert örülök neki. – felelem vigyorogva. – Csak neki veszteség.

Megcsóválja a fejét és újra kinyitja az étlapot.

– Egy carbonárát kérek egy pohár vörösborral.

– Tényleg? – mormolom, és intek a pincérnek. – Hé, ennyire bízol bennem?

– Igen – bólint. – És jobban teszed, ha nem rombolod le ezt a bizalmat, Talon. Ajánlom, hogy a tészta baromi finom legyen.

– Csak semmi erőszak – kötekedem, aztán mindkettőnknek rendelek, amikor a pincér odaér.

Rio nem sokkal később kisétál és így szól:

– Carbonara; nem is értem, miért vesződünk azzal, hogy megkérdezzük? Letesz az asztalra két poharat és egy palack vörösbort, majd egy üveg sört elém.

– Szeretném látni, mire ez a nagy felhajtás – feleli Tia, miközben Rio bort tölt a poharába.

– Szóval, mióta ismered Talont? – kérdi Rio, kíváncsi gazember lévén.

– Nem régóta – feleli a lány sejtelmesen. – És te?

– Évek óta – mondja Rio, és rám néz. – Mielőtt még nagy motoros gazfickó lett belőle.

Sóhajtok és összepréselem a szám. Miért is hoztam ide a csajt?

– Tudod, képes vagyok saját magam is tölteni – szólok, hogy eltereljem a témát rólam. Gyűlölöm azt is, mikor vendégként viselkedik velem. Úgy értem, vendég vagyok ugyan, de a barátja is, és semmi szükség arra, hogy ő töltse ki azt a kibaszott bort. Tudja, hogy sosem innék bort; mindig sört iszom.

Tia egy “ne legyél bunkó” pillantást küld felém, majd Rióhoz fordul és megköszöni neki. Rio flegmán rám néz, aztán odébbáll.

– Gyakorlatilag családtag – magyarázom a torkomat köszörülve.

Felveszi a poharát és belekortyol.

– Iható?

Bólogat, szőke fürtjei ugrálnak.

– Finom.

– Ki vigyáz most a fiadra?

– Bailey.

– Nem kérdezte, kivel lesz találkozód?

– Csak annyit mondtam neki, hogy randim van. Nem kötöttem az orrára a részleteket – feleli, és leteszi a poharát.

– A csajok nem faggatják egymást ilyen szarságokról? – kérdezem felvéve a sörömet. Azt gondoltam, hogy teljes kihallgatásra számíthat a legjobb barátnőjétől. Köztudott, hogy a nők szeretik kibeszélni a kapcsolataikat egymást közt, és megszállottan érdeklik őket a részletek.

– Annyit mondtam neki, hogy majd később mindent elmesélek – feleli összerezzenve. – Csak így tudtam szabadulni tőle. De ha továbbra találkozgatni akarsz velem, nem sokáig tarthatjuk titokban ezt előtte – teríti ki a lapjait.

Semmi játék, csak az igazság.

Ettől még jobban vágyom rá – és tisztelem őt.

– Mit szeretnél? – kérdezem tőle nyíltan. Még nem ismerjük egymást olyan jól. Csak néhányszor találkoztunk ezelőtt; vonzódtunk egymáshoz. Egy éjszakát töltöttünk együtt a bárban lógva, váltottunk egy csókot, amit azóta is képtelen voltam kiverni a fejemből, és a minap együtt aludtunk.

– Téged – feleli egyszerűen, úgy vonva meg a vállát, mintha ez lenne a legkönnyebb dolog a világon. – Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz könnyű; tudom, hogy sok akadállyal kell szembenéznünk, de nem tudom… nem tudok nem gondolni rád. Vágyom arra, hogy a közeledben legyek. Nem gondolod, hogy érdemes lenne megpróbálni? Hiszek benne, hogy képes vagy biztonságban tartani engem és a fiamat, Talon, és ez nagyon fontos számomra. Mint tudod, senkire sem szeretek támaszkodni, de bármikor a kezedbe tenném a sorsunkat.

Remekül megfogalmazza az érzéseit, velem ellentétben. Lövésem sincs, mit érzek, csak azt tudom, hogy szeretek a közelében lenni. Akarom őt. Nem tudom, hogy ez jó dolog-e, mert kurvára úgy hangzik, mintha birtokolni akarnám őt, de ez az igazság. Általában nem vagyok az a férfi, aki bármelyik nőhöz képes lenne kötődni, de vele egészen más a helyzet. Talán ez a valódi oka annak, hogy ilyen sokáig kerültem őt: tudtam, hogy eljut hozzám, és én nem élek olyan életet, hogy megengedhessem magamnak, hogy gyenge pontom legyen. Óriási dolog, hogy rám bízza magát és a fiát is, de egy kicsit félelmetes is. Képes lennék megvédeni őket? Természetesen minden elkövetnék ennek érdekében, de néha történnek olyan dolgok, amiket nem tudsz irányítani. Hirtelen elönt a verejték és mintha nagy teher nehezedne rám.

– Azt hiszem, érdemes lenne kideríteni – mondom, előre nyúlok és megfogom a kezét. – Ezért hívtalak el ma este. Meg akarlak ismerni, nem csak azt, amit hallok rólad, vagy amit érzek körülötted, hanem aki valójában vagy.

Fellélegzem, ahogy kimondom ezeket a szavakat. Ez az igazság, és bár még nem tudom, hogy hogyan fog minden alakulni, de akarom őt.

– Jól van – válaszolja, és rám mosolyog.

Visszamosolygok.