4.-5. Fejezet

 

                    Negyedik fejezet

 

                                                       Tia

 

Fordította: Saylon

 

 

Felülök az ágyamban, és felnyögök, ahogyan egy újabb, Talonról szóló álomból ébredek fel. Hányszor játszottam le újra azt az éjszakát a fejemben? Túl sokszor. Szóval, csókolóztunk, nagy dolog, nem? Sehova nem vezetett, és sehova sem fog. El sem mondtam Bailey-nek, tulajdonképpen senki másnak sem, hogy mi történt azon az éjjelen. Közös titkom volt ez Talonnal, olyan, amely arra késztet, hogy letámadjam őt, ahányszor csak összefutok vele. Ugyanakkor, én csókoltam meg őt azon az estén, és most rajta a sor, hogy megtegye a következő lépést, amit kétlek. Azt hiszem, a legjobb lesz, ha elengedem a dolgot. Kár, hogy nem tudom befolyásolni az álmaimban zajló gondolataimat, de legalább én vagyok az egyetlen, aki látja őket.

Reggelit készítek Rhettnek, miközben ő iskolába készülve öltözködik. Bailey viszi el őt ma reggel, ami ad nekem egy plusz fél órát arra, hogy elkészüljek, ezért amerikai palacsintát készítek neki, sült angolszalonna-körettel.

– Köszi, anyu – mondja széles mosollyal, amint leül az asztalhoz, miközben felszolgálom neki az ételt.

Megcsókolom a feje búbját.

– Több mint szívesen.

– Átjöhet Cara játszani az iskola után? Talán elhozhatjuk Clovert is – kérdezi, mielőtt beleharap egy szelet angolszalonnába.

– Megkérdezem az anyukáikat – mondom neki a konyha feltakarítása közben. Éppen a végéhez érek, amikor Bailey megérkezik, hogy felvegye Rhettet. Elkísérem az autóhoz, kinyitom neki az ajtót, arcon csókolom, majd jó reggeltet köszönök Bailey-nek és Carának. Szólok neki, hogy elmegyek a gyerekekért iskola után, és megkérdezem, átjöhet-e hozzánk Cara egy kis időre.

– Biztosan – mondja Bailey mosolyogva. – Cara örülni fog. Eljövök, és elviszem hét óra körül, ha neked is megfelel?

– Tökéletes – válaszolom, búcsút intve mindenkinek, mielőtt bemegyek, hogy befejezzem a készülődést. Egy gyors zuhany után kontyba kötöm a hajamat, majd egy könnyű sminket viszek fel, amíg még a fürdőlepedőben vagyok. Miután felöltöztem, autóba ülök, és elhajtok a munkahelyemre.

Még mindig nem vittem az autómat szervizbe, mert igazából nincs annyi pénzem jelenleg, hogy kifizethessem. A legrosszabb esetben hitelkártyával fizetek majd, de jobban szeretem, ha nincs tartozásom. A kártyámnak alacsony a hitelkerete, és csak vészhelyzetben használom. És nem létezik, hogy a Wind Dragons-tól kérnék segítséget ebben a helyzetben. Nem szeretek senkire sem támaszkodni, és nem szeretek szívességet kérni. Oliver, Rhett apja, szeretett ilyesmivel sakkban tartani. Azt éreztette velem, hogy nem vagyok vele egyenlő, mert ő volt a kenyérkereső, én meg a háztartásbeli anya. A nehezebbik utat járva tanította meg nekem, hogy másra számítani mindig visszaüt, hogy a legjobb út a függetlenség, mert akkor sosem fogsz csalódni. Talon volt olyan kedves, hogy megpróbált kisegíteni, és ideadta a számát arra az esetre, ha elakadok, de valószínű, őt sem fogom hívni. Spórolok inkább mindenen, amin csak lehet ebben a hónapban, majd elviszem a szervizbe az autót, amikor lesz elég pénzem.

Mosollyal az arcomon megyek be a munkahelyemre, nem azért, mert kedvelném a helyet, hanem azért, mert hálás vagyok a munkámért, főleg, miután lefeküdtem a fogorvossal, aki maga a tulajdonos. Bailey csak „fogorvos-pasinak“ hívja, és nem, ez valóban nem a legokosabb lépés volt, amit valaha megtettem, de csak egy alkalom volt, most pedig úgy teszünk, mintha soha nem történt volna meg.

Azelőtt sokkal vadabb voltam, mint most, főleg, mert több gonddal is küszködtem, mint például azzal, hogy szingli vagyok és egyben édesanya. Rhett első éveiben nem randiztam. Csak dolgoztam, és neveltem a fiamat. Tulajdonképpen nem is érdekeltek a férfiak, még mindig attól szenvedve, amin keresztül mentem Oliver miatt. Első randimra csak Rhett ötéves születésnapja után mentem.

Rájöttem, hogy tulajdonképpen egészen jól nézek ki, és érdeklem a férfiakat. Fogalmam sem volt róla azelőtt, hogy mennyi lehetőségem van, hogy milyen sok férfi talál vonzónak.

Eléggé jót tett az önbecsülésemnek.

Azóta senkivel sem volt komolyabb kapcsolatom, de azért randizgattam. Kicsit jól éreztem magam, legalábbis amennyire egy egyedülálló anya megteheti, mivel annyira nem szoktam gyakran kijárni. Amit viszont nem tettem meg, hogy nem engedek be egyetlen férfit sem. Az exem után, azt hiszem, kissé tönkrementem. Néha tudok érzéketlen lenni, s nem engedek egyetlen férfit sem elég közel magamhoz annyira, hogy megbánthasson. Könnyebb így – plusz senki sem keltette fel igazán a figyelmemet.

Kivéve Talon.

Megrázom a fejem, hogy kiverjem őt a gondolataimból – mintha ez segítene –, elkezdek dolgozni, nagyon várva, hogy befejezhessem, és végre otthon tölthessem az estét Rhett-tel és Carával.

                    Ötödik fejezet

                                         Talon

 

Fordította: Saylon

 

 

Körülnézek a szobában, mindegyik férfinak a szemébe nézek.

– Nincs sok szabályom a MC-t illetően, de az, hogy nem baszakodunk a kábítószerekkel, ezek egyike – mondom, a faasztalon dobolva ujjaimmal. – Több mint elég pénzt keresünk a fegyverekből, nincs szükségünk arra, hogy belekeveredjünk a kábítószerekbe. Ha bárki szarozik a hátam mögött – fenyegető pillantást vetek rájuk –, vagy kemény drogokkal él, most mondom nektek, hogy baszottul nem fogok neki örülni. Van valakinek valami hozzászólnivalója?

Tudom, hogy mielőtt elnök lettem, kábítószerben is utaztak, de ez kurvára nem fog menni, mert én ezt nem tűröm. Erős, hatalmas férfiak csoportját akarom vezetni, nem pedig szánalmas drogosokét.

Mindenki hallgat.

– Slice és Ranger, ti ketten veszitek át a következő fegyverszállítmányt pénteken – mondom, miközben átfutom az új címet az előttem levő papíron. – Ezúttal Repet is vigyétek most magatokkal – teszem hozzá, arra gondolva, hogy a férfinak jobban be kellene kapcsolódnia. – Azt hiszem, ez minden.

Egész idő alatt, amíg ebben a szobában voltunk, megfigyeltem az összes embert. A testbeszédüket, arckifejezésüket, a hozzászólásaikat. Ketten vannak, akikre gyanakszom, hogy kábítószert használnak – Vik és Lash. A tény, hogy Ranger még mindig nem adott rá magyarázatot, mi történt közte és Lash között, arra enged utalnom, hogy ő is tud valamiről, de tudom, hogy nem fogja elárulni a testvérét. Mégis, amikor mindenki távozik, megkérem Rangert, maradjon, hogy beszélgethessünk egy kicsit.

A végére kell járnom ennek.

 

 

Leteszem a telefont, miután Shaylával beszéltem, és a milliónyi kérdése után a tarkómat dörzsölöm idegességemben. Igen, tisztában vagyok vele, hogy a helyzet Shaylával nem a legjobb terv, ami valaha született, de megpróbálom a legjobbat kihozni abból, ami adatott nekem. Bármennyire is fáj kimondanom, a klubházam nem elég biztonságos ahhoz, hogy itt rejtőzködjön az unokahúgom. Néhány emberemben megbízom, de nem mindenkiben, és kizárt, hogy itt maradjon, ha ennyi minden zajlik egyszerre. A tervem, hogy behívom Vinnie-t, úgy hiszem, hogy biztonságban lesz, és még ha bajba is keveredik, bízom abban, hogy a Wind Dragons közbelép, ha szükséges. Ez egy számító lépés a részemről, de szükség van rá.

Miután semmit sem húztam ki Rangerből, elindulok a mellékállásomba. Igazából nincs szükségem a pénzre, de másokat motorkerékpár-vezetésre tanítani a szenvedélyem, amit évek óta végzek. A motoros iskola az a hely, ahol megszereztem a jogosítványomat, és az ottani emberek valóban fantasztikusak.

– Szia, Talon – dorombolja Whitney a pillanatban, ahogy belépek.

– Szia, Whit – válaszolom, s úgy teszek, mintha nem vettem volna észre a fülledt hangszínét. Két évvel ezelőtt párszor lefeküdtem vele, és azóta nem engedi, hogy ezt elfelejtsem. A részeg énem és a józan énem megbeszélte ezt egymással, s mindketten egyetértettünk abban, hogy le kell a nőt állítanom.

– Korán érkeztél ma – mondja, oldalra billentve a fejét és az ajkát harapdálva. – Azért jöttél, hogy találkozzunk, ugye?

Csak szeretné.

– A forgalom nem volt olyan rossz, mint gondoltam – válaszolom neki, de igazság szerint, tulajdonképpen el akartam kerülni a klubházból egy időre. Felfogom, hogy ez mennyire nem helyénvaló, hiszen én vagyok a kibaszott elnök, de ez az igazság, és tudom, hogy valaminek történnie kell, valaminek változnia kell, hogy ismét örömmel legyek a Wild Men vezetője. Szeretek egy MC-ben lenni: ez az az élet, amelyben felnőttem, és ez minden, amit ismerek. Az érzés, hogy bírod ezeknek a férfiaknak a bizalmát, a kötődés, a testvériség, a legjobb érzés a világon. Egy kibaszott család, bár működésképtelen. Az elfogadás helye ez. Viszont miért nem érzem ezt többé? Ha az embereim tudnák, milyen gondolataim vannak...

Egy tizennyolc éves srác jön be éppen az első órájára, és most csak erre koncentrálok.

Békés két óra ez.

 

 

Amikor visszatérek a klubházba, amint belépek, már tudom, hogy valami nagyon nagy baj van. A férfiak egymásra ordítoznak, feszült a hangulat, szinte őrjöngő.

– Mi történik itt? – kiabálok rájuk, Slice-ra és Rangerre nézve, a két emberre, akikre mindig számíthatok.

– Próbáltunk hívni téged – mondja Slice olyan hangsúllyal, amitől feláll a szőr a hátamon. Mindenki elhallgat.

– Le volt halkítva a telefonom – vallom be, közelebb lépve Slice-hoz, és egyenesen a szemébe nézek. – Mi a fasz történt?

Slice nyel egyet, majd a nappali felé int a fejével, így követem őt.

A kanapéra mutat, ahol látom, hogy Zip fekszik. Bár, közelebbről nézve, nem csupán fekszik ott.

Basszus.

Lehajolok hozzá, ellenőrzöm a pulzusát, vagy legalábbis megpróbálom.

Halott.

– Mellkason szúrták, – mondja Slice, miközben kezével az arcát dörzsöli. Látom a vért Zip mellkasán, így én is erre következtetek, de nem értem, mi a fasz történt.

– Hogyan?

– Nem tudjuk – vallja be Slice, miközben szomorúan figyeli Zipet. – Lash és én találtuk meg, egy órája fedeztük fel. Csak Vik volt itt, de ő aludt. Kibaszott kamerákat kell beszerelnünk, mert fogalma sincs senkinek, hogy mi történt.

– Bassza meg – mormogom, s felállok, majd hátat fordítok Zip holttestének. Ki akarta volna megölni őt? Nem tudok róla, hogy ellenségei lette volna. Nem volt a legokosabb srác, csak kurvázni járt, sokat ivott, de nem volt rossz ember. Szemem sarkából Slice-ra nézek, és követelem: – Azt akarom, hogy minden egyes emberrel beszélj a klubházban, és derítsd ki, mit tudnak. Ha bárkinek feltűnt bármi szokatlan, vagy bármi, ami segíthet. Tudni akarok az utolsó lépéseiről, és hogy kivel beszélt utoljára. Ellenőrizd a telefonját.

– Mit fogsz tenni? – kérdezi Slice, mivel elég jól ismer ahhoz, hogy tudja, van egy tervem.

– Elmegyek, és megkeresem Carlát – mondom egy sóhajjal. – És megmondom neki, hogy a születendő gyermeke apja halott.

Természetesen a gyermekről gondoskodni fogunk anyagilag. Gondom lesz rá. És rendeznünk kell egy rendes temetést. Bassza meg. Régóta ismerem Zipet, gyerekkorom óta, mivel a mostohaapám barátja volt. Visszafordulok, és ránézek.

Hogyan fogom elmondani Carlának, hogy a pasija meghalt, hogy a saját otthonában ölték meg? Nem beszélve arról, hogy fogalmam sincs arról, ki a tettes. Várhatnék, amíg többet tudunk, de mi lesz, ha kapcsolatba akar lépni Zippel? Bassza meg, csak most tudta meg, hogy terhes. Ez biztosan kemény lesz számára, én pedig nem tudok jól bánni az érzelgős nőkkel. Valószínűleg csak ügyetlenül megveregetem a hátát, miközben azt kívánom majd, bárcsak valahol máshol volnék. Lehet, hogy magammal kellene vinnem egy nőt? Kíváncsi vagyok, mit csinál most Tia. Olyan embernek tűnik, aki jól tudja kezelni az ilyen helyzeteket. Rájövök, hogy még a számát sem tudom, ő az, akinek megvan az enyém. Egyébként is, miért pont ő az, aki eszembe jut elsőként?

Nem hiszem, hogy Arrow értékelné, ha Annát akarnám magammal vinni, és Shayla jelenleg rejtekhelyen van, és ez az a három nő, akiket szívesen magammal vinnék. Úgy tűnik, magamra maradok ezzel. Meg kell kérdeznem az egyik emberemet, vajon tudják-e, hogy Carla hol lakik, vagy legalább, hogy mi a vezetékneve.

– Nyugodj békében, testvér – suttogom, majd a hangom acélossá válik. – Bárki is tette ezt veled, meg fog fizetni.

Erről gondoskodom.