6-7. Fejezet

 

Hatodik fejezet

Tia



Fordította: Aiden

Másnap reggel, miután Rhettet és Carát leadtam a sulinál, épp visszafelé sétálok az autómhoz, amikor Dean rám köszön és megállít. Dean Lucas apukája, Rhett egyik barátjáé. Egy szingli apa. Ahányszor csak meglát, dumálni akar velem, és már kétszer el is hívott randizni, de nem ám egyenesen, hanem sunyi módon, a gyerekekre hivatkozva. Elég rendes srác, kedvesnek is tűnik, de egyáltalán nem érdekel. Bárcsak venné az adást, de nem veszi.

– Gyönyörű vagy ma reggel – mondja tetőtől-talpig végigmérve.

– Ó, köszi – felelem, és vágyakozó pillantást vetek az autóm felé. Egy tragacs volt, de most ez volt a menedékem. – Jobb, ha indulok, Dean. Késésben vagyok.

– Természetesen – válaszolja, és már azt hiszem, megúsztam, amikor hozzáteszi. – Van valami terved hétvégére?

– Hogyne, Bailey-vel és Carával leszek együtt.

– Talán Lucasszal csatlakozhatnánk hozzátok – javasolja, meg is torpanok egy pillanatra, nem tudván, hogyan jöjjek ki jól ebből.

– Miért nem adod meg a számodat, hogy szervezhessünk valamit? – erőlteti.

Az autómra pillantok és kibököm:

– Tényleg el fogok késni. Beszélhetnénk erről egy másik alkalommal?

– Persze – feleli mosolyogva, mintha beleegyeztem volna.

Rávillantok egy műmosolyt, hátra sem nézve rohanok a kocsimhoz, és beszállok. A szerencse azonban nem tart velem, félúton munkába menet az autóm újra lerobban.

Tudomásul veszem, hogy nincs mese, meg kell javíttatnom és ráterhelnem a hitelkártyámra. Épp hívni akarom a sárga angyalt, amikor valaki lehúzódik az útról és megáll mellettem. Ezúttal nem Talon.

Hanem Sin. A WDMC főnöke.

Rápillant a kocsira, aztán meg rám és így szól:

– Szállj be az autóba.

Mármint az övébe.

– Ó, nem kell, minden rendben – próbálkozom be nála. – Az autómentők már úton vannak.

Ami persze hazugság, de épp hívni akartam őket.

– Tia – morran rám, fejével az autója felé intve. – Add ide a kulcsaidat, és szállj be a kocsiba. Küldök valakit, aki felszedi és elviszi a műhelybe. Gyere, elviszlek a munkahelyedre.

Nagyon nem szeretem elfogadni a segítséget, de a visszautasítástól csak még morcosabb lesz, és nem akarnék hálátlan drámakirálynőnek tűnni, így átadom a kulcsaimat neki és beszállok az anyósülésére.

– Az a Dean gyerek zaklat téged? – kérdi, ahogy visszatérünk az autóútra. – Épp leraktam a Clovert, mikor láttalak vele beszélni, mielőtt elrohantál a kocsidhoz, mintha egy pokolkutya üldözne.

– Ő csak… barátkozni akar – feleltem kibámulva az ablakon. – Mondtam neki, hogy a hétvégét Bailey-vel és Carával töltöm, és megpróbálta meghívatni magát.

– Ha szeretnéd, beszélek vele, csak szólj – fűzte hozzá.

– Ártalmatlan – mondom gyorsan, nem akarom, és nincs is rá szükség, hogy Sin belekeveredjen.

A frászt hozná szegényre. Sin nagyon félelmetes tud lenni.

– Az ajánlat érvényes – feleli.

Útbaigazítom a rendelő felé, majd az út további részét csendben töltjük.

– Nagyon köszönöm a fuvart – mondom, amikor megérkezünk.

– Semmiség – feleli egyszerűen. – Meddig vagy?

– Négyig. Bailey elhozza Rhettet.

– Valaki négykor itt lesz, hogy felvegyen – mondja ellentmondást nem tűrő hangon.

– Rendben, Sin, de…

– Négy óra – ismétli, és megvillantja szabályos, fehér fogsorát. – Szép napot, Tia.

Ki lettem rúgva.

Kiszállok a kocsijából, és felsietek a lépcsőn a fogorvosi rendelőbe.

 

– Nem te vagy az egyetlen, akinek szüksége van most egy italra – szól egy ismerős, mély hang mellettem ülve.

– Hű, te most tényleg hozzám beszélsz? – kötekszem, éhesen pillantva zöld szemére és világos hajára.

– Cuki – húzza el a száját. – Egyedül vagy?

Csóválom a fejem.

– Az autóm megint megadta magát, és Sin értem küldte Ronant, hogy hozzon el melóból. Úgy döntöttünk, megállunk egy italra, csak most épp a dögös csaposlánnyal cseverészik – magyarázom, miközben fejemmel a pult felé intek.

– És itt hagyott téged egyedül? – kérdi Talon felvont szemöldökkel. – Mekkora egy pöcs.

Ezen felnevetek.

– Dehogyis. Szükségem van erre az italra, és kicsit sem érdekel, ha egyedül kell itt ücsörögnöm, míg elfogyasztom.

– Szóval képes voltál Sint hívni helyettem, hogy jöjjön és mentsen meg? Azt kell mondjam, Tia, ez fáj – mondja kezét a szívére téve.

A szemem forgatom.

– Az út szélén voltam, ő meg megállt. Nem volt olyan kedves, hogy meghagyja nekem a választás lehetőségét, mint te.

Talon elvigyorodik, szeme huncutul csillog.

– Rád akartam parancsolni, de azt gondolom, nem fogadtad volna túl jól.

– És igazad lett volna – felelem, belekortyolva a margaritámba. – Nem szeretem úgy érezni, hogy tartozom az embereknek. Inkább megoldom magam, tudod?

– Makacs vagy – állapítja meg.

– Az is – ismerem be fanyarul mosolyogva. – Szóval, miért is van szükséged annyira arra az italra?

Egy pillanatig tanulmányoz, aztán így szól:

– Bízhatok benned?

– Lehet – felelem. – Ami köztünk történik, az köztünk is marad.

– Mint az a csók? – kérdezi, és meglep, hogy pont ő hozta fel ezt.

– Pontosan, mint az a csók – mondom, hangom akaratlanul is kicsit rekedté válik.

Lepillant az ajkaimra.

– Nem mondtad el senkinek?

– Nem. Te?

Megrázza a fejét.

– Nem, de gondolkodtam rajta.

– Én is – suttogom.

Azta. Most először került szóba köztünk a csók, és először mutat igazán érdeklődést irántam. Úgy érzem, valamilyen oknál fogva most kikapcsolt a biztonsági rendszere. Kedvelem, hogy ilyen, de van egy olyan sejtésem, hogy ez a ritka pillanat nem fog megismétlődni.

– Meghalt az egyik emberem – mondja, miközben italát körbeforgatja a poharában. – A csaja két hónapos terhes és nekem kellett elmondanom neki.

– Basszus – suttogom, kezemet a karjára téve. – Ez kemény lehetett, Talon. Sajnálom, hogy elvesztetted az embered, és azt is, hogy neked kellett közölnöd a hírt a barátnőjével.

El sem tudom képzelni, min megy keresztül, míg én csak itt iszogatok, arra várva, hogy a kocsimat egy rakás dirigáló, de kedves alfahím rendbe hozza, akik nem tűrik, hogy saját döntéseket hozzak.

Ez valóban tükrözi az életemet. Igazi picsa vagyok azok szemében, akik segíteni akarnak, csak azért, mert inkább mindent egyedül intézek el. Tényleg nem szeretném, hogy valaha is elveszítsem a függetlenségemet, de ha bármit is okultam a Bailey-vel való kapcsolatomból, az az, hogy talán rendben van, hogy hébe-hóba valaki segít rajtam. Ez nem jelenti azt, hogy ezzel feladom a függetlenségemet.

– Megesik az ilyen – mondja, kezét az enyémre téve. – Tudod, mi a vicces?

– Mi? – kérdezem, végigsimítva hüvelykujjammal az övén.

– A világ összes embere közül téged akartalak felhívni, hogy gyere velem elmondani neki. Mintha a jelenléted valahogy könnyített volna a helyzeten. Azt hiszem, jobban meg tudtad volna vigasztalni, mint én.

– Biztos vagyok benne, hogy mindent megtettél – felelem halkan, elmerengve a szavain. – Nincs jó módszer az ilyen hírek elmondására.

Tetszik, hogy azt akarta, legyek ott vele, és segítsem át ezen a nehéz időszakon. Lehet, nem veszi észre, de ez jelent valamit.

– Nem – ad igazat, és maga elé mered. – Nincs. Sírt. És jajveszékelt. A hangok, amiket kiadott… szívszorítóak voltak. Nem sejtettem, hogy ennyire közel állnak egymáshoz, vagy valami ilyesmi. Úgy értem, én még sohasem találkoztam a lánnyal, de a fájdalom a szemében… Nem is tudom, azt hiszem, most nincs apja a gyerekének.

– Talon – mondom. – Nézz rám.

Rám néz.

– Ez nem a te hibád volt, ne ostorozd magad. Hogyan halt meg?

Még nem ismerem a történetet, de szeretem azt hinni, hogy tudom, milyen ember is ő. Őszintébb, mint bárki más. Nem hiszem, hogy hazudna ilyesmiről.

– Megkéselték – feleli. – És pokolian biztos vagyok benne, hogy kiderítem, ki volt az.

A meggyőződés a hangjában kétséget sem hagy afelől, hogy így lesz.

Felveszem a mobilját az asztalról és megnyitom a kezelőfelületet.

– Semmi jelszó?

– Nincs nő, aki elől rejtegetni kéne bármit is.

Erre megrándul az ajkam. Bepötyögöm a számom, és elmentem.

– Legközelebb, ha szükséged van rám, hívj. Veled mentem volna, ugye tudod?

Felém fordul, és a tekintetünk egymásba fonódik.

– Igen, persze.

– Jó – felelem éppen akkor, amikor Ronan visszaér az asztalhoz. Egy másodpercig Talont bámulja, elkeskenyedik a szája, de csak annyit kérdez, hogy mehetünk-e. Közlöm, hogy felőlem igen, arcon puszilom Talont, majd elindulok Ronannel.

Úgy fáj a szívem mindattól, amit Talon mondott nekem.

Ezek nem olyan dolgok, ami miatt a férfiaknak aggódniuk kell, de Talon és a többi motoros számára az életük részét képezi. Már értem, mit próbált Bailey elmondani nekem: ez egy teljesen más világ.

A hazafelé vezető utat azzal töltöm, hogy gondolatban visszajátszom a beszélgetésünket.


Hetedik fejezet

 



Talon

Fordította: Aiden

Rádöbbentem, hogy elcsesztem, amikor a számát bámulom a mobilomon. Túl közel kerültem. Eddig olyan jól távol tudtam magam tartani tőle, de egy igazi beszélgetésnél köztünk többre vágyom.

A Wind Dragons csak most kezd elfogadni szövetségesként, és ez nem tenne jót a kapcsolatunknak. Tudom, hogy a férfiak nem szeretik, ha a nőik közelében vagyok, és Tia a védelmük alatt áll. Igaz, száz százalékig nem bíznak meg bennem, de idővel talán. És azt akarom, hogy bízzanak. Ők egy erős MC, és hülye lennék, ha nem akarnám őket magam mellé állítani… nem beszélve arról, hogy az Annával való barátságomat sokkal könnyebbé tenné.

Rake azonban még mindig a saját dolgai miatt utál engem – rajtam kívülálló okok miatt –, és nem fog tetszeni neki, hogy bármikor is a legjobb barátnője közelébe kerüljek. Oké, Anna elrablása az én saram volt, de az nem, hogy a biológiai apja engem nevelt fel. Ha Anna képes volt megbocsájtani, nem tudom, Rake miért van még mindig kiakadva. Úgy tekintek Annára, mintha a húgom lenne, és Rake-et testvéremként kezelném, ha valaha is megengedné. Anélkül, hogy végiggondolnám, küldök egy üzenetet Tiának.

 

Visszakaptad a kocsidat?

 

Nos, nem voltam nagy üzengető, vagy ilyesmi. Nem is tudom, miért írtam rá. Miért nem akarok távol maradni? Azt hiszem, sokkal fontosabb kérdés, hogy miért nem tudok távol maradni? Önző vagyok, akarom őt, miközben tudom, hogy jobb neki nélkülem, távol a Wild Mentől. Mégis, amikor válaszol, önkéntelenül elmosolyodom. Én. Vigyorgok egy kibaszott üzeneten.

 

Semmi szia? Persze, megvan. Minden visszatért a régi kerékvágásba. Hogy vagy, Talon?

 

Szia, gépelem vissza. Jól vagyok… Basszus. Mit csinálsz holnap?

Törlöm az utolsó sort.

Holnap nem találkozhatok vele..

Holnap kutatom fel azokat a fickókat, akik Shayla után járkálnak. Ebben a világban néha ölnöd kell, vagy kinyírnak. Nem szeretek életeket kioltani, mégis megteszem, hogy megvédjem azokat, akik fontosak nekem, és nem lesz bűntudatom utána. Imádom Shaylát, és nem ő kért meg erre. Az én dolgom, hogy vigyázzak rá, és teszem is, ahogy tudom. Ezek a fickók nem ártatlanok, és a kezük sem épp tiszta. Ez nem ment fel, ugyanakkor enyhít a lelkiismeretemen.

 

Itt vagyok bármikor, ha beszélgetni akarsz.

 

Baszki.

Más nők aktfotókat küldenek nekem anélkül, hogy kérném, ő meg felajánlja, hogy támaszkodhatok rá. A jók közül való.

 

Köszi. Nagyra értékelem a gesztust. Én is itt vagyok neked.

 

Kényelmesen elnyúlva az ágyamon a plafont bámulom. Teszek rá, hogy valaki halkan kopogtat az ajtón. Nem érdekel egyik csaj sem itt a klubban, csak motorosokra vadásznak, akik kielégíthetik őket. Pár hete már nem keféltem. Nem tudom, mi lehet velem a baj; mintha beragadtam volna a keréknyomba. Vagy mintha készen állnék valami újra…a múlt nem elégít ki többé, és a jelen sem.

 

Meglep, hogy felhoztad a csókot… Kezdtem azt hinni, csak a képzeletem szüleménye.

 

Eltakarom a karommal a szemem. Nem akartam megemlíteni a csókot, csak úgy kibukott a számon, soha nem állt szándékomban újra felhozni. Sebezhető helyzetben voltam, miután szembe kellett néznem Carla bánatával és haragjával Zip halála miatt, és meg sem gondoltam, mit mondok. Abban a pillanatban nyílt és védtelen voltam, és Tia véletlenül szemtanúja volt ennek. Nem szeretem kimutatni a gyengeségemet, mert ez mindig felhasználható ellened. Bár lehet, hogy nem tudja, de véleményem szerint ezt mutattam meg neki.

 

Én is meglepődtem, hogy felhoztam.

 

Ó, rögtön válaszol.

Ez nem jelenti azt, hogy ne kattognék rajta állandóan, írom neki, attól tartva, hogy ez milyen nyálasan hangzik tőlem. Úgy döntök, biztonságosabb félretenni a telefont, lenémítom és az éjjeliszekrényre rakom. Nem hiszem, hogy életemben valaha is írtam volna egy nőnek csak alkalmi beszélgetés céljából. Az általam küldött üzenetek általában arról szólnak, hogy jöjjenek át dugni, vagy valami hasonlóról. Nem mintha nagyon törném magam érte, mert nem, de vannak szükségleteim, amiket sok nő hajlandó kielégíteni.

Összehasonlítva a klub többi pasasával, akinek szinte minden másnap új nője van, nagyjából szentnek tűnök. Legalábbis a Vadember változata egy szentnek. Ismét elszégyellem magam, rájövök, hogy egy átlagos férfihoz képest egyáltalán nem tűnök szentnek.

Újabb kopogás hallatszik az ajtómon. Felnyögök és átfordulok, párnám alá temetem a fejem. Csukott szemmel elképzelem a nőt, aki csak engem akar. Nem olyat, akinek mindegy, kivel csinálja, csak jóképű legyen és motoros, és olyat sem, aki csak a Wild Men főnökével akar kefélni. Hanem egy olyan nőt, aki rám vágyik, mert van köztünk valamiféle kölcsönös vonzalom.

Úgy teszek, mintha Tia lenne az.

 



Mikor két nappal később megszólal a mobilom, felkapom anélkül, hogy ránéznék a hívószámra.

– Igen?

– Szia – szól bele, amitől elkerekedik a szemem.

– Tia?

– Aha – feleli szórakozottan. – Hát, kicsit bajban vagyok, és azon gondolkoztam, áll-e még az ajánlatod, hogy segítesz.

– Igen, persze hogy áll – mondom, és megállítom a kamera felvételét, amit épp néztem.

– Hol vagy?

– Itthon.

– Ma nem dolgozol? – kérdezem, miközben felkelek és átsétálok a klubházba.

– Szabadnap.

– Oké, adj egy negyed órát és máris ott vagyok.

Már tudom, hol lakik, mert hazavittem a lányokat aznap éjjel, amikor Tia megcsókolt. Jól esik, hogy először engem hívott, tudván, mennyire utál szívességet kérni. Már az is meglepett, hogy nem saját maga állt neki azt az istenverte kocsit megjavítani. Elviszem a szervizbe és fizetem a költségeket. Nem érdekel, mit szól hozzá.

Motorra szállok és egyenesen a házához hajtok, leparkolva a füvön. Odasétálok a bejárati ajtóhoz, és várok kicsit, mielőtt kopognék, azt kérdezve magamtól, hogy pontosan mi a faszt keresek én itt? De a segítségemet kérte, ami nagy dolog tőle, és kizárt, hogy visszautasítsam. Egy pár órát képes vagyok uralkodni magamon a közelében. Nem mintha nem lenne önuralmam… nem fogunk a hátsó ülésén dugni, vagy ilyesmi. Hármat kopogok, és pár másodpercbe telik, mire ajtót nyit.

Gyönyörűen fest. Megint az a kurva rövidnaci van rajta, és az a nyaklánc, amiről már tudom, hogy mindig visel. Pántos fehér felsője alól kivillannak a vállai. Mintha az anyagon keresztül látnám a mellbimbóit, de lehet, hogy ez csak a fantáziám szüleménye.

– Megjöttél – mondja, és szélesre tárja az ajtót.

– Hát, mondtam, hogy hívj, ha megint gallyra megy az autód – felelem. – Azt hittem, a Wind Dragons már rendbe tette.

Sosem mondtam, hogy az autómról lenne szó – vigyorog rám.

– Ó – hunyorítok a kis huncutra. – Akkor mihez kellene a segítség?

Még egyszer végignézek a testén. Ha ehhez, nincs az az Isten, hogy nemet mondjak. Túl rég óta vágyom rá, és itt áll előttem, túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen. Nincs rajta smink, és véleményem szerint így, természetesen, még sokkal csinosabb is. Nem minden nőnek sikerül.

– Nos – kezdi, és néhány lépést előre lép. – A légkondim nem kapcsol be, és kíváncsi voltam, meg tudnád-e nézni.

Nyelek egy nagyot, tekintetem az övébe fúródik. Csak áll ott, várva a következő lépésemet, és tudom, hogy ezúttal nem fogja megtenni az első lépést. Legutóbb megcsókolt, aztán úgy tettem, mintha ez hiba lett volna, és többé nem fordulhat elő. Nem lenne szabad most megcsókolnom. Épp elég bajom van a klubbal, Shayla megmentésén is dolgozom, Rake pedig ki fog borulni emiatt.

De bizonyos értelemben pont ezért van erre olyan nagyon szükségem. Valamit magamnak… csak magamnak. Valami, amit akarok, amire szükségem van, anélkül, hogy bárki más véleménye számítana. Bassza meg mindenki. Néha nekem is jár a boldogság, és most úgy tűnik, épp semmi nem tesz keresztbe. Teszek egy lépést előre és jobb kezembe fogom arcát.

– Biztos vagy benne, hogy nem működik?

– Mi másért hívtalak volna át? – mondja felvont szemöldökkel.

– Talán mert valami mást szeretnél – felelem, tekintetem duzzadt ajkaira esik. – Talán arra ösztönzöl, hogy vegyem el, amit akarok.

– Nem kellene téged kényszeríteni, hogy bármit is elvegyél – lő vissza, és megnyalja az ajkát.

– Tudom – suttogom. – De ez bonyolult.

– Mindig az.

Lehajolok és a számat az övére tapasztom.


14 megjegyzés: