Hatodik
fejezet
Tia
Fordította: Aiden
Másnap reggel,
miután Rhettet és Carát leadtam a sulinál, épp visszafelé sétálok az autómhoz, amikor
Dean rám köszön és megállít. Dean Lucas apukája, Rhett egyik barátjáé. Egy szingli
apa. Ahányszor csak meglát, dumálni akar velem, és már kétszer el is hívott randizni,
de nem ám egyenesen, hanem sunyi módon, a gyerekekre hivatkozva. Elég rendes
srác, kedvesnek is tűnik, de egyáltalán nem érdekel. Bárcsak venné az adást, de
nem veszi.
– Gyönyörű
vagy ma reggel – mondja tetőtől-talpig végigmérve.
– Ó, köszi
– felelem, és vágyakozó pillantást vetek az autóm felé. Egy tragacs volt, de most
ez volt a menedékem. – Jobb, ha indulok, Dean. Késésben vagyok.
– Természetesen
– válaszolja, és már azt hiszem, megúsztam, amikor hozzáteszi. – Van valami terved
hétvégére?
– Hogyne,
Bailey-vel és Carával leszek együtt.
– Talán Lucasszal
csatlakozhatnánk hozzátok – javasolja, meg is torpanok egy pillanatra, nem tudván,
hogyan jöjjek ki jól ebből.
– Miért nem
adod meg a számodat, hogy szervezhessünk valamit? – erőlteti.
Az autómra pillantok
és kibököm:
– Tényleg
el fogok késni. Beszélhetnénk erről egy másik alkalommal?
– Persze –
feleli mosolyogva, mintha beleegyeztem volna.
Rávillantok egy
műmosolyt, hátra sem nézve rohanok a kocsimhoz, és beszállok. A szerencse azonban
nem tart velem, félúton munkába menet az autóm újra lerobban.
Tudomásul veszem,
hogy nincs mese, meg kell javíttatnom és ráterhelnem a hitelkártyámra. Épp hívni
akarom a sárga angyalt, amikor valaki lehúzódik az útról és megáll mellettem. Ezúttal
nem Talon.
Hanem Sin. A WDMC
főnöke.
Rápillant a kocsira,
aztán meg rám és így szól:
– Szállj be
az autóba.
Mármint az övébe.
– Ó, nem kell,
minden rendben – próbálkozom be nála. – Az autómentők már úton vannak.
Ami persze hazugság,
de épp hívni akartam őket.
– Tia – morran
rám, fejével az autója felé intve. – Add ide a kulcsaidat, és szállj be a kocsiba.
Küldök valakit, aki felszedi és elviszi a műhelybe. Gyere, elviszlek a munkahelyedre.
Nagyon nem szeretem
elfogadni a segítséget, de a visszautasítástól csak még morcosabb lesz, és nem akarnék
hálátlan drámakirálynőnek tűnni, így átadom a kulcsaimat neki és beszállok az anyósülésére.
– Az a Dean
gyerek zaklat téged? – kérdi, ahogy visszatérünk az autóútra. – Épp leraktam a Clovert,
mikor láttalak vele beszélni, mielőtt elrohantál a kocsidhoz, mintha egy
pokolkutya üldözne.
– Ő csak…
barátkozni akar – feleltem kibámulva az ablakon. – Mondtam neki, hogy a hétvégét
Bailey-vel és Carával töltöm, és megpróbálta meghívatni magát.
– Ha szeretnéd,
beszélek vele, csak szólj – fűzte hozzá.
– Ártalmatlan
– mondom gyorsan, nem akarom, és nincs is rá szükség, hogy Sin belekeveredjen.
A frászt hozná
szegényre. Sin nagyon félelmetes tud lenni.
– Az ajánlat
érvényes – feleli.
Útbaigazítom a
rendelő felé, majd az út további részét csendben töltjük.
– Nagyon köszönöm
a fuvart – mondom, amikor megérkezünk.
– Semmiség
– feleli egyszerűen. – Meddig vagy?
– Négyig.
Bailey elhozza Rhettet.
– Valaki négykor
itt lesz, hogy felvegyen – mondja ellentmondást nem tűrő hangon.
– Rendben, Sin, de…
– Négy óra
– ismétli, és megvillantja szabályos, fehér fogsorát. – Szép napot, Tia.
Ki lettem rúgva.
Kiszállok a kocsijából,
és felsietek a lépcsőn a fogorvosi rendelőbe.
– Nem te vagy
az egyetlen, akinek szüksége van most egy italra – szól egy ismerős, mély hang mellettem
ülve.
– Hű, te most
tényleg hozzám beszélsz? – kötekszem, éhesen pillantva zöld szemére és világos hajára.
– Cuki – húzza
el a száját. – Egyedül vagy?
Csóválom a fejem.
– Az autóm
megint megadta magát, és Sin értem küldte Ronant, hogy hozzon el melóból. Úgy döntöttünk,
megállunk egy italra, csak most épp a dögös csaposlánnyal cseverészik – magyarázom,
miközben fejemmel a pult felé intek.
– És itt hagyott
téged egyedül? – kérdi Talon felvont szemöldökkel. – Mekkora egy pöcs.
Ezen felnevetek.
– Dehogyis.
Szükségem van erre az italra, és kicsit sem érdekel, ha egyedül kell itt ücsörögnöm,
míg elfogyasztom.
– Szóval képes
voltál Sint hívni helyettem, hogy jöjjön és mentsen meg? Azt kell mondjam, Tia,
ez fáj – mondja kezét a szívére téve.
A szemem forgatom.
– Az út szélén
voltam, ő meg megállt. Nem volt olyan kedves, hogy meghagyja nekem a választás lehetőségét,
mint te.
Talon elvigyorodik,
szeme huncutul csillog.
– Rád akartam
parancsolni, de azt gondolom, nem fogadtad volna túl jól.
– És igazad
lett volna – felelem, belekortyolva a margaritámba. – Nem szeretem úgy érezni, hogy
tartozom az embereknek. Inkább megoldom magam, tudod?
– Makacs vagy
– állapítja meg.
– Az is –
ismerem be fanyarul mosolyogva. – Szóval, miért is van szükséged annyira arra az
italra?
Egy pillanatig
tanulmányoz, aztán így szól:
– Bízhatok
benned?
– Lehet –
felelem. – Ami köztünk történik, az köztünk is marad.
– Mint az
a csók? – kérdezi, és meglep, hogy pont ő hozta fel ezt.
– Pontosan,
mint az a csók – mondom, hangom akaratlanul is kicsit rekedté válik.
Lepillant az ajkaimra.
– Nem mondtad
el senkinek?
– Nem. Te?
Megrázza a fejét.
– Nem, de
gondolkodtam rajta.
– Én is –
suttogom.
Azta. Most először
került szóba köztünk a csók, és először mutat igazán érdeklődést irántam. Úgy érzem,
valamilyen oknál fogva most kikapcsolt a biztonsági rendszere. Kedvelem, hogy ilyen,
de van egy olyan sejtésem, hogy ez a ritka pillanat nem fog megismétlődni.
– Meghalt
az egyik emberem – mondja, miközben italát körbeforgatja a poharában. – A csaja
két hónapos terhes és nekem kellett elmondanom neki.
– Basszus
– suttogom, kezemet a karjára téve. – Ez kemény lehetett, Talon. Sajnálom, hogy
elvesztetted az embered, és azt is, hogy neked kellett közölnöd a hírt a
barátnőjével.
El sem tudom képzelni,
min megy keresztül, míg én csak itt iszogatok, arra várva, hogy a kocsimat egy rakás
dirigáló, de kedves alfahím rendbe hozza, akik nem tűrik, hogy saját döntéseket
hozzak.
Ez valóban tükrözi
az életemet. Igazi picsa vagyok azok szemében, akik segíteni akarnak, csak azért,
mert inkább mindent egyedül intézek el. Tényleg nem szeretném, hogy valaha is elveszítsem
a függetlenségemet, de ha bármit is okultam a Bailey-vel való kapcsolatomból, az
az, hogy talán rendben van, hogy hébe-hóba valaki segít rajtam. Ez nem jelenti azt,
hogy ezzel feladom a függetlenségemet.
– Megesik
az ilyen – mondja, kezét az enyémre téve. – Tudod, mi a vicces?
– Mi? – kérdezem,
végigsimítva hüvelykujjammal az övén.
– A világ
összes embere közül téged akartalak felhívni, hogy gyere velem elmondani neki. Mintha
a jelenléted valahogy könnyített volna a helyzeten. Azt hiszem, jobban meg tudtad
volna vigasztalni, mint én.
– Biztos vagyok
benne, hogy mindent megtettél – felelem halkan, elmerengve a szavain. – Nincs jó
módszer az ilyen hírek elmondására.
Tetszik, hogy azt
akarta, legyek ott vele, és segítsem át ezen a nehéz időszakon. Lehet, nem veszi
észre, de ez jelent valamit.
– Nem – ad
igazat, és maga elé mered. – Nincs. Sírt. És jajveszékelt. A hangok, amiket kiadott…
szívszorítóak voltak. Nem sejtettem, hogy ennyire közel állnak egymáshoz, vagy valami
ilyesmi. Úgy értem, én még sohasem találkoztam a lánnyal, de a fájdalom a szemében…
Nem is tudom, azt hiszem, most nincs apja a gyerekének.
– Talon –
mondom. – Nézz rám.
Rám néz.
– Ez nem a
te hibád volt, ne ostorozd magad. Hogyan halt meg?
Még nem ismerem
a történetet, de szeretem azt hinni, hogy tudom, milyen ember is ő. Őszintébb, mint
bárki más. Nem hiszem, hogy hazudna ilyesmiről.
– Megkéselték
– feleli. – És pokolian biztos vagyok benne, hogy kiderítem, ki volt az.
A meggyőződés a
hangjában kétséget sem hagy afelől, hogy így lesz.
Felveszem a mobilját
az asztalról és megnyitom a kezelőfelületet.
– Semmi jelszó?
– Nincs nő,
aki elől rejtegetni kéne bármit is.
Erre megrándul
az ajkam. Bepötyögöm a számom, és elmentem.
– Legközelebb,
ha szükséged van rám, hívj. Veled mentem volna, ugye tudod?
Felém fordul, és
a tekintetünk egymásba fonódik.
– Igen, persze.
– Jó – felelem
éppen akkor, amikor Ronan visszaér
az asztalhoz. Egy másodpercig Talont bámulja, elkeskenyedik a szája, de csak annyit
kérdez, hogy mehetünk-e. Közlöm, hogy felőlem igen, arcon puszilom Talont, majd
elindulok Ronannel.
Úgy fáj a szívem
mindattól, amit Talon mondott nekem.
Ezek nem olyan
dolgok, ami miatt a férfiaknak aggódniuk kell, de Talon és a többi motoros számára
az életük részét képezi. Már értem, mit próbált Bailey elmondani nekem: ez egy teljesen
más világ.
A hazafelé
vezető utat azzal töltöm, hogy gondolatban visszajátszom a beszélgetésünket.
Hetedik
fejezet
Talon
Fordította: Aiden
Rádöbbentem, hogy elcsesztem, amikor a számát
bámulom a mobilomon. Túl közel
kerültem. Eddig olyan jól távol tudtam magam tartani tőle, de egy igazi beszélgetésnél
köztünk többre vágyom.
A Wind Dragons
csak most kezd elfogadni szövetségesként, és ez nem tenne jót a kapcsolatunknak.
Tudom, hogy a férfiak nem szeretik, ha a nőik közelében vagyok, és Tia a védelmük
alatt áll. Igaz, száz százalékig nem bíznak meg bennem, de idővel talán. És azt
akarom, hogy bízzanak. Ők egy erős MC, és hülye lennék, ha nem akarnám őket magam
mellé állítani… nem beszélve arról, hogy az Annával való barátságomat sokkal
könnyebbé tenné.
Rake azonban még
mindig a saját dolgai miatt utál engem – rajtam kívülálló okok miatt –, és nem fog
tetszeni neki, hogy bármikor is a legjobb barátnője közelébe kerüljek. Oké, Anna
elrablása az én saram volt, de az nem, hogy a biológiai apja engem nevelt fel. Ha
Anna képes volt megbocsájtani, nem tudom, Rake miért van még mindig kiakadva. Úgy
tekintek Annára, mintha a húgom lenne, és Rake-et testvéremként kezelném, ha valaha
is megengedné. Anélkül, hogy végiggondolnám, küldök egy üzenetet Tiának.
Visszakaptad
a kocsidat?
Nos, nem voltam
nagy üzengető, vagy ilyesmi. Nem is tudom, miért írtam rá. Miért nem akarok távol
maradni? Azt hiszem, sokkal fontosabb kérdés, hogy miért nem tudok távol maradni?
Önző vagyok, akarom őt, miközben tudom, hogy jobb neki nélkülem, távol a Wild Mentől.
Mégis, amikor válaszol, önkéntelenül elmosolyodom. Én. Vigyorgok egy kibaszott üzeneten.
Semmi szia? Persze, megvan. Minden visszatért
a régi kerékvágásba. Hogy vagy, Talon?
Szia, gépelem
vissza. Jól vagyok… Basszus. Mit csinálsz holnap?
Törlöm az utolsó
sort.
Holnap nem
találkozhatok vele..
Holnap kutatom
fel azokat a fickókat, akik Shayla után járkálnak. Ebben a világban néha ölnöd kell,
vagy kinyírnak. Nem szeretek életeket kioltani, mégis megteszem, hogy megvédjem
azokat, akik fontosak nekem, és nem lesz bűntudatom utána. Imádom Shaylát, és nem
ő kért meg erre. Az én dolgom, hogy vigyázzak rá, és teszem is, ahogy tudom. Ezek
a fickók nem ártatlanok, és a kezük sem épp tiszta. Ez nem ment fel, ugyanakkor
enyhít a lelkiismeretemen.
Itt vagyok bármikor, ha beszélgetni akarsz.
Baszki.
Más nők
aktfotókat küldenek nekem anélkül, hogy kérném, ő meg felajánlja, hogy
támaszkodhatok rá. A jók közül való.
Köszi. Nagyra
értékelem a gesztust. Én is itt vagyok neked.
Kényelmesen elnyúlva
az ágyamon a plafont bámulom. Teszek rá, hogy valaki halkan kopogtat az ajtón. Nem
érdekel egyik csaj sem itt a klubban, csak motorosokra vadásznak, akik kielégíthetik
őket. Pár hete már nem keféltem. Nem tudom, mi lehet velem a baj; mintha beragadtam
volna a keréknyomba. Vagy mintha készen állnék valami újra…a múlt nem elégít ki
többé, és a jelen sem.
Meglep, hogy felhoztad a csókot… Kezdtem
azt hinni, csak a képzeletem szüleménye.
Eltakarom a karommal
a szemem. Nem akartam megemlíteni a csókot, csak úgy kibukott a számon, soha nem
állt szándékomban újra felhozni. Sebezhető helyzetben voltam, miután szembe kellett
néznem Carla bánatával és haragjával Zip halála miatt, és meg sem gondoltam, mit
mondok. Abban a pillanatban nyílt és védtelen voltam, és Tia véletlenül szemtanúja
volt ennek. Nem szeretem kimutatni a gyengeségemet, mert ez mindig felhasználható
ellened. Bár lehet, hogy nem tudja, de véleményem szerint ezt mutattam meg neki.
Én is meglepődtem,
hogy felhoztam.
Ó, rögtön
válaszol.
Ez nem jelenti azt, hogy ne kattognék rajta állandóan, írom neki, attól tartva, hogy ez milyen nyálasan
hangzik tőlem. Úgy döntök, biztonságosabb félretenni a telefont, lenémítom és az
éjjeliszekrényre rakom. Nem hiszem, hogy életemben valaha is írtam volna egy nőnek
csak alkalmi beszélgetés céljából. Az általam küldött üzenetek általában arról szólnak,
hogy jöjjenek át dugni, vagy valami hasonlóról. Nem mintha nagyon törném magam érte,
mert nem, de vannak szükségleteim, amiket sok nő hajlandó kielégíteni.
Összehasonlítva
a klub többi pasasával, akinek szinte minden másnap új nője van, nagyjából szentnek
tűnök. Legalábbis a Vadember változata egy szentnek. Ismét elszégyellem magam, rájövök,
hogy egy átlagos férfihoz képest egyáltalán nem tűnök szentnek.
Újabb kopogás hallatszik
az ajtómon. Felnyögök és átfordulok, párnám alá temetem a fejem. Csukott szemmel
elképzelem a nőt, aki csak engem akar. Nem olyat, akinek mindegy, kivel csinálja,
csak jóképű legyen és motoros, és olyat sem, aki csak a Wild Men főnökével akar
kefélni. Hanem egy olyan nőt, aki rám vágyik, mert van köztünk valamiféle kölcsönös
vonzalom.
Úgy teszek, mintha
Tia lenne az.
Mikor két nappal
később megszólal a mobilom, felkapom anélkül, hogy ránéznék a hívószámra.
– Igen?
– Szia – szól
bele, amitől elkerekedik a szemem.
– Tia?
– Aha – feleli
szórakozottan. – Hát, kicsit bajban vagyok, és azon gondolkoztam, áll-e még az ajánlatod,
hogy segítesz.
– Igen, persze
hogy áll – mondom, és megállítom a kamera felvételét, amit épp néztem.
– Hol vagy?
– Itthon.
– Ma nem dolgozol?
– kérdezem, miközben felkelek és átsétálok a klubházba.
– Szabadnap.
– Oké, adj
egy negyed órát és máris ott vagyok.
Már tudom, hol
lakik, mert hazavittem a lányokat aznap éjjel, amikor Tia megcsókolt. Jól esik,
hogy először engem hívott, tudván, mennyire utál szívességet kérni. Már az is meglepett,
hogy nem saját maga állt neki azt az istenverte kocsit megjavítani. Elviszem a
szervizbe és fizetem a költségeket. Nem érdekel, mit szól hozzá.
Motorra szállok
és egyenesen a házához hajtok, leparkolva a füvön. Odasétálok a bejárati ajtóhoz,
és várok kicsit, mielőtt kopognék, azt kérdezve magamtól, hogy pontosan mi a faszt
keresek én itt? De a segítségemet kérte, ami nagy dolog tőle, és kizárt, hogy visszautasítsam.
Egy pár órát képes vagyok uralkodni magamon a közelében. Nem mintha nem lenne önuralmam…
nem fogunk a hátsó ülésén dugni, vagy ilyesmi. Hármat kopogok, és pár másodpercbe
telik, mire ajtót nyit.
Gyönyörűen fest.
Megint az a kurva rövidnaci van rajta, és az a nyaklánc, amiről már tudom, hogy
mindig visel. Pántos fehér felsője alól kivillannak a vállai. Mintha az anyagon
keresztül látnám a mellbimbóit, de lehet, hogy ez csak a fantáziám szüleménye.
– Megjöttél
– mondja, és szélesre tárja az ajtót.
– Hát, mondtam,
hogy hívj, ha megint gallyra megy az autód – felelem. – Azt hittem, a Wind Dragons
már rendbe tette.
Sosem mondtam,
hogy az autómról lenne szó – vigyorog rám.
– Ó – hunyorítok
a kis huncutra. – Akkor mihez kellene a segítség?
Még egyszer végignézek
a testén. Ha ehhez, nincs az az Isten, hogy nemet mondjak. Túl rég óta vágyom rá,
és itt áll előttem, túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen. Nincs rajta smink, és
véleményem szerint így, természetesen, még sokkal csinosabb is. Nem minden nőnek
sikerül.
– Nos – kezdi,
és néhány lépést előre lép. – A légkondim nem kapcsol be, és kíváncsi voltam, meg
tudnád-e nézni.
Nyelek egy nagyot,
tekintetem az övébe fúródik. Csak áll ott, várva a következő lépésemet, és tudom,
hogy ezúttal nem fogja megtenni az első lépést. Legutóbb megcsókolt, aztán úgy tettem,
mintha ez hiba lett volna, és többé nem fordulhat elő. Nem lenne szabad most megcsókolnom.
Épp elég bajom van a klubbal, Shayla megmentésén is dolgozom, Rake pedig ki fog
borulni emiatt.
De bizonyos értelemben
pont ezért van erre olyan nagyon szükségem. Valamit magamnak… csak magamnak. Valami,
amit akarok, amire szükségem van, anélkül, hogy bárki más véleménye számítana. Bassza
meg mindenki. Néha nekem is jár a boldogság, és most úgy tűnik, épp semmi nem tesz
keresztbe. Teszek egy lépést előre és jobb kezembe fogom arcát.
– Biztos vagy
benne, hogy nem működik?
– Mi másért
hívtalak volna át? – mondja felvont szemöldökkel.
– Talán mert
valami mást szeretnél – felelem, tekintetem duzzadt ajkaira esik. – Talán arra ösztönzöl,
hogy vegyem el, amit akarok.
– Nem kellene
téged kényszeríteni, hogy bármit is elvegyél – lő vissza, és megnyalja az ajkát.
– Tudom –
suttogom. – De ez bonyolult.
– Mindig az.
Lehajolok és a
számat az övére tapasztom.
Nagyon köszönöm!
VálaszTörlésImadom! Köszönöm szépen!😘
VálaszTörlésKöszönöm! :)
VálaszTörlés♥️♥️♥️
VálaszTörlésKöszönöm ❤️
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!❤
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszi szépen!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésköszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
VálaszTörlés