2.-3. Fejezet

 

                            Második fejezet

 

Tia

 

Fordította: Saylon

 

 

Amikor hazaérek a bárból, még mindig Talonon jár az eszemben. Rendkívül elkeserítő, valaki iránt érezni valamit, nem csak vágyat és rajongást, hanem valami mást, és az illető férfi nem tesz egyetlen lépést sem, főleg, ha tudom, hogy érdekelt a dologban. Látom, ahogy rám néz, és ez nem az én beképzelésem, vagy akármi más. Érzem, hogy vonzónak talál engem; mindez a testbeszédében van. A férfiakat nem nehéz olvasni, és csak annyit kapok Talontól, hogy ő akar engem, de nem akar akarni. A kérdés az, miért? Nem hiszem, hogy valaha is gondoltam volna ennyire egy férfira, és nem is tudom, miért pont ő.

Egy pillanat erejéig azt mondtam magamnak, hogy csak azért akarom őt, mert nem kaphatom meg, azonban nem hiszem, hogy csak ennyiről volna szó. Egyszerűen akarom őt. És ez a vágy nem szűnik.

Oliver, az exem óta, egy kissé távoltartó vagyok a férfiakkal. Sosem engedtem, hogy közel kerüljek bármelyikükhöz, és bár nem hangzik jól, mégis mind helyettesíthető volt. Talonnal azonban más a helyzet, és nem tudom megmagyarázni, miért. Mi vonz engem hozzá? Miért nem tudom abbahagyni, hogy rá gondoljak? Valami a bensőmben felismer valamit őbenne – ez az egyetlen módja, azt hiszem, ami magyarázatot ad. Ha egymillió jóképű pasi volna egy teremben, akkor is őhozzá futnék.

Magához vonz engem.

– Milyen volt az estéd? – suttogja Bailey, s felnéz a tévétől, amint belépek a szobába. Rhett és Cara mélyen alusznak a kanapén mellette.

– Jó – válaszolom Rhett lábához ülve. – Csak Sarah-val vacsoráztam, majd volt pár ital a Knox Tavernájában. – Elhallgatok, majd ránézek a legjobb barátnőmre. – Talon is ott volt.

Felhúzza szemöldökét.

– Mi történt?

– Semmi – válaszolom, miközben a pokróc sarkát az ölembe húzom. – Csak odamentem hozzá, hogy köszönjek neki, majd pár percig beszélgettünk, és utána lelépett.

– Tudom, hogy kedveled őt – mondja gyengéden, vizsgáló tekintettel. – De, Tia...

– Tudom, tudom. El kell ezt engednem, ez nem jó ötlet... bla bla – mondom, leállítva őt, unott pillantást küldve felé. – Csak éppen... hogyan képes egy férfi több érzést kicsiholni belőlem egyetlen pillantásával, mint bárki más egy csókkal, vagy ha lefekszem vele?

Egy autó ajtajának csapódása vonja el figyelmünket ekkor.

– Rake van itt – mondja Bailey, a bejárati ajtótól felém nézve. – Nem is tudom, Tia. Ha tényleg kedveled őt... Csak az a gond, hogy ő egy motoros, és ők elveszik, amit akarnak. Nem létezik, hogy kettőtök közül, csak te akarod őt. Gyönyörű nő vagy, és én láttam, hogyan nézett rád azon az éjjelen a bárban, és mégsem tett semmit. Talán nem akar komoly kapcsolatot. Beszéltél vele erről egyáltalán?

Megrázom a fejem.

– Nem, én nem fogom az első lépést megtenni. – Nem teszem meg újra. Ott voltam, megpróbáltam, nem sikerült túl jól. Elvigyorodom, és hozzáteszem. – De ez nem azt jelenti, hogy nem noszogathatom kissé a helyes irányba.

Bailey-ből kitör a nevetés, s eltakarja a száját, hogy ne ébressze fel a gyerekeket.

– Rake nem fog örülni neki – mondja, kiismerhetetlen arckifejezéssel. Felkel, hozzám közeledik, és megpuszilja az arcom. – De ez nem Rake élete. A tiéd. Neked kell együtt élned a tetteid következményeivel, nem másnak.

Rápillantok a mellettem alvó kis testre.

– Kivéve Rhett. Ha te és sok más nő képes működő kapcsolatban élni egy motorossal, miért ne menne nekem is? Tudom, hogy mindenkinek megfelelne, ha egy Wind Dragon taggal lennék, de nem tehetek róla, kihez vonzódom. Egyébként, ti mind ismeritek őt, nem is találkoztam volna vele nélkületek.

– Ne is emlékeztess rá – morogja Bailey, majd odamegy az ajtóhoz, amikor kopogást hall. – Csak légy óvatos azzal, mit kívánsz. Olyan sok más, könnyebb út közül választhatnál.

Tudom ezt, de azok a más utak unalmasak, és nem egy magas szőke, zöld szemű, és bugyi-ejtő mosoly-csomagolásban érkeznek. Azok nem gyorsítják fel a szívdobogásom, és nem is akarok a közelükben lenni.

Basszus. Mi történik velem? Oliver után azt mondtam magamnak, soha nem leszek oda egy pasiért, nem fogom hagyni, hogy hatalma legyen felettem. Tagadhatatlan, itt most Talon van fölényben, így lehet, hogy mégis le kellene állnom. Döntésképtelen vagyok az egész dologgal kapcsolatban, és amikor a közelében vagyok, képtelen vagyok magamon uralkodni.

Azt hiszem, ez a dolgok kulcsa – elkerülni őt. Nem látom, nem gondolok rá, ugye? Ebben az esetben nem, de a gondolataimat megtartom magamnak. És az álmodozásaimat. Basszus, azok az álmodozások. Alig tudok összpontosítani, mert a mocskos képzeletem eljátssza az összes módját annak, hogyan teszi majd meg Talon az első lépést, és mit csinál majd velem.

Rake bejön és köszön, majd karjába öleli Carát. Búcsúzóul megölelem Bailey-t, megköszönve neki, hogy vigyázott a fiamra. Tudom, hogy nem bánja, de sosem veszem ezt természetesnek. Ritkábban látom mostanában Bailey-t, de rovom ezt fel neki. Ha valaki megérdemli a boldog befejezést, az ő. Miután hazamennek, beviszem Rhettet a szobájába, betakarom és megcsókolom a fejét.

– Szeretlek – mondom, bár ő alszik.

Egy gyors zuhany után az ágyban fekszem, s fejben eltervezek mindent, amit holnap el kell végeznem. Nem könnyű munka ez, egyedülálló anyának lenni, viszont sokkal nehezebb volna, ha nem volnának ezek az emberek az életemben. Hálás vagyok. Nincs szükségem férfira.

Elalszom, és újra Talonról álmodom.

Kivéve, hogy ez alkalommal, a bárból velem együtt távozik.

 

 

 

Másnap Bailey üzenetet küld nekem azzal, hogy felveszi Rhettet és Carát az iskolából, ami azt jelenti, hogy nem kell a munkahelyemről rohannom, hogy elhozzam őt. Sokkal könnyebb volt akkoriban, amikor Bailey a szomszédom volt, ugyanakkor, bár egy új, nagyobb házba költözött, megpróbálunk úgy működni, ahogyan azelőtt, főleg mivel Cara és Rhett nem szeretnek egymás nélkül lenni hosszabb ideig. Néha, amikor Bailey későig dolgozik, Rake megy Caráért, és nem tartom jónak, hogy elvárjam tőle, hogy Rhettet is hozza el, bár tudom, nem bánja. A dolgok kissé megváltoztak, és eltart egy ideig, míg hozzájuk szokom, bár az égvilágon semmit sem változtatnék rajtuk.

Igazság szerint, mióta Bailey nem lakik a szomszédban, függetlenebbé kellett válnom. Bár néhány percnyi autózásra lakik tőlem csak, de azelőtt a közvetlen szomszédom volt, és éjjel-nappal bármikor átmehettem hozzá pizsamában. Mostanában nem akarom zavarni őt ennyire, így magam oldom meg a dolgaimat.

Beugrom az élelmiszerboltba, hogy vásároljak valamit a vacsorához, majd elindulok Bailey-hez, hogy elhozzam Rhettet. A két gyerek a ház előtti udvaron játszik, Rake és Bailey pedig a verandaszékekből figyelik őket. Rhett és Cara mindketten integetnek, amikor meglátják, hogy megérkeztem, várva, hogy leparkoljam az autót, mielőtt odaszaladnak hozzám. Megölelem a fiamat, majd Carát, mielőtt odasétálok Bailey-hez és Rake-hez, hogy köszönjek.

– Köszönöm, hogy elhoztad – mondom Bailey-nek, miközben leülök a mellette levő székre. – Holnap elhozhatom mindkettejüket. Hamar végzek.

– Tudod, hogy nem gond – dorgál Bailey, átnyúlva megérinti a karom. – A sajátomként szeretem Rhettet.

– Tudom – mosolygom gyengéden a gyerekek felé fordulva, figyelem őket, ahogyan golfoznak a gyepen. – Nem tudom, miért szereti annyira a golfot, vagy hogyan szedte rá Carát, hogy megkedvelje, de legalább lefoglalja őket, nem?

– Ja – mondja Rake kuncogva. – Több mint egy órája játsszák már. Mi meg csak itt ülünk, és nézzük őket. Kérdeztem őket, akarnak-e focizni, de mindketten nemet mondtak.

– Ez már csak egy ilyen korszak, valószínűleg, mint a Lego dolog – teszem hozzá. Hat hónappal ezelőtt nem akartak mást, mint Legóval játszani, és együtt építeni dolgokat, de már időtlen idők óta egy Lego kockára sem léptem rá.

– Akarsz inni valamit, Tia? – kérdezi Bailey, miközben felkel a helyéről. – Hozok neked valamit.

– Nem, rendben van – mondom gyorsan, az autó felé intve a fejemmel. – Bevásároltam, és már indulnom kellene. Találkozunk holnap? Főzök vacsorát.

Bailey az autóhoz kísér engem. Szólok Rhettnek, és közlöm vele, hogy itt az idő, hogy hazamenjünk.

– Muszáj neki? – kérdezi Cara, esedező tekintettel nézve az anyjára.

– Igen, de holnap találkoztok, Cara – mondja Bailey a szemét forgatva. – Az iskolában, és iskola után.

Megölelem Bailey-t, búcsút intek Rake-nek és Carának, majd beszállok az autóba, Rhett pedig a hátsó ülésen.

– Milyen volt a munka, anya? – kérdezi.

– Nagyon jó – hazudom, rásandítva a visszapillantó tükörben. A munka az munka. Nem szeretek fogorvosi asszisztensként dolgozni, de végül is, ez munka. Munka, amelyre szükségem van ahhoz, hogy fizetni tudjam az albérletet. – Milyen volt az iskola?

– Fantasztikus – válaszolja könnyedén, s mosoly villan fel az arcán. Kék szemei annyira hasonlók az enyémhez, megtelnek élettel, amint elmondja a napját. Minden szavát iszom, kérdezek, ha szükséges, miközben az jár a fejemben, milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen csodálatos fiam van.

Hazaérve csirkét készítek tésztasalátával, mielőtt Rhett vacsora utáni rutinja következik, zuhany, esti mese és ágy.

Kíváncsi vagyok, hogy egy férfi beleillene-e az életembe egyáltalán. Talán jobb is, hogy egyedülálló maradok, így a dolgoknak nem kell megváltozniuk, és a fiamra szánhatom minden időmet. Nem tudom elképzelni, hogy Talon itt ülne, egy ennyire hétköznapiasan otthoni jelenetben, viszont, ha Rake-nek megy, akkor minden férfi képes lehet rá. Igazán véget kellene már vetnem a Talonnal kapcsolatos gondolataimnak.

Kicsit nézem még a tévét, majd bemászom az ágyamba, egyedül.

Azt hiszem, nekem ez így megfelel.

 

                           Harmadik fejezet

 

                                                     Talon

 

Fordította: Saylon

 

A klubház felé tartok, amikor jobbra nézve megbotlom. Csak nem Tia áll az út szélén az autója mellett? Bizony, ő az.

Visszafordulok, és leparkolom a motorom az autója mögé, levéve a bukósisakom, és megközelítem őt, szórakozottan figyelve, ahogyan felnyitja a motorháztetőt, és benéz alá.

– Tia – szólítom meg figyelmeztetően, nehogy megijesszem, amint közelebb érek hozzá. Több mint egy hete, mióta utoljára láttam őt, és amint kék pillantását rám emeli, egy pillanatot rászánok, hogy értékeljem őt, arcától a testén át. – Mit csináltál most?

Meglepettnek látszik, amikor meglát engem kikerekedett szemekkel, majd vállat von.

– Fogalmam sincs. Semmit sem tudok az autókról, de kábé fél órája itt ragadtam már, várva az autómentőt.

Lenéz a motorra, és nagyot sóhajt. Mögé lépek egy pillanatra, mert most veszem észre, hogy a rövidnadrágja felhúzódott, és így látom a feneke alsó hajlatát. A jókedvem lanyhul, és egyúttal a férfiasságom megkeményedik. Mi a faszt gondol, mit csinál? Itt áll előrehajolva, kibaszottul rövid rövidnadrágban, ahol minden erre hajtó férfi megláthatja. Körülpillantva látom az erre hajtó autókat, az összes férfit, aki perverzkedhet a látványra. Tia elveszett a maga kis világában, és nem figyel arra, mi folyik körülötte. Az előbb észre sem vette az érkezésemet, pedig a motorom zúgása nem éppen a legcsendesebb. Óvatosabbnak kellene lennie.

Megfordulva rám néz, és felvonja szemöldökét az arckifejezésem láttán.

– Mi a baj?

Az állkapcsom megfeszül, latolgatva, legyek-e őszinte, vagy sem. Úgy döntök végül, hogy valószínűleg ez a legjobb megoldás, legalábbis, úgy tudom, hogy igen.

– Felcsúszott a rövidnadrágod, minden mellettünk elhajtó autózó férfi számára kirakatba helyezve a fenekedet.

Nem beszélve arról, hogy egyáltalán nem tetszik ez nekem, ami még bosszantóbb. Valóban nincs szükségem erre a bonyodalomra most.

Tia végigsimítja kezeit a fenekén, és hátranéz, amitől felnyögök.

– Nyugi, Talon – mondja szárazon, – A seggem nem is látszik. Ez csak egy rövidnadrág, és nagyobb gondom is van annál, mint a ruhámról alkotott véleményed.

Persze. Az autója.

Valószínűleg drága lesz a javítása. Tisztában vagyok vele, hogy Tia egyedülálló anya, és fogorvosi asszisztensként dolgozik, így kétlem, hogy térdig járna a pénzben.

– Tudsz róla, hogy a Wind Dragons tulajdonában van a szerviz, ugye? – mondom szárazon, mellette állva, miközben a motort vizsgálom. – Biztos vagyok benne, hogy segítenek rajtad.

– Biztos vagyok benne, hogy segítenének – válaszolja, miközben szőke haját cuki füle mögé simítja. – De az nem azt jelenti, hogy meg is fogom őket kérni.

Figyelem őt, s próbálok rájönni, miért nem kér a segítségükből. Talán az a típusú nő, aki nem szeret senkitől segítséget kérni, az a típus, aki szeret mindent önmaga megcsinálni. A független típus. Vagy csak nem akar senkire sem hagyatkozni.

– Megnézem neked, és meglátom, mit tehetek. – Ebben a pillanatban azt kívánom, bárcsak lenne egy szerelő műhelyünk, s így fel tudnám ajánlani, hogy elintézném számára a dolgot. Egyébként is felajánlanám a segítségem, fedezném a kiadásokat, viszont kétlem, hogy értékelné az ajánlatomat. Sajnos, a Wild Men valójában nem birtokol semmilyen törvényes üzletet, vagy bármit, ami hasznos lehetne olyan nő számára, mint Tia, kivéve, ha fegyverre vagy valami hasonlóra volna szüksége. Abban az esetben el tudnám intézni a dolgot.

– Az autód motorja valószínűleg túlmelegedett – mondom neki vizsgálódás közben. – Ha egy fél órája vársz már, valószínűleg mostanra már lehűlt. Megnézem a hűtőfolyadék szintjét.

– Az micsoda? – kérdezi imádnivalóan zavartan.

Elvigyorodom, miközben ellenőrzöm a dolgot, hogy biztos legyek abban, nem ereszt. Őszintén szólva, autók esetében csak az alap dolgokhoz értek, viszont az pont elég ahhoz, hogy egy gyönyörű nőnek segítsek, amikor bajban van. Leellenőrzöm, nem lazultak-e ki a kapcsok a radiátortömlőkön, de úgy tűnik, minden rendben van.

– Nincs szivárgás, ami jó dolog – mondom neki, mielőtt megpróbálom bestartolni az autót. Hallgatom, és minden úgy tűnik, rendben van, viszont nem vagyok szakember. – Rendben lesz, amíg elérsz oda, ahova menned kell, de szerintem meg kellene nézetned, a biztonság kedvéért. Ha nem bánod, elviszlek, és egyik emberem eljön az autódért, és elviszi a szervizbe.

Fogalmam sincs, honnan jön ez a Mr. Jófiú viselkedés, de valamilyen oknál fogva segíteni akarok neki. Gyenge pontom ez a nő, bár próbálom meggyőzni magam, hogy nem az.

– Nem, jó ez így – mondja kezét a karomra helyezve. Még mindig azt a szexi nyakpántot viseli. – Nagyon köszönöm viszont, hogy beindítottad. Szerencsés vagyok, hogy erre jártál.

Ujjaiból árad a melegség a pólómon keresztül, s mielőtt tudnám, mit csinálok, közelebb hajolok hozzá. – Biztos vagy benne? Számomra nem gond.

Szerencsére, a mai napra végeztem a munkámmal, bár nem tudom, hogy mások telefonhívásainak lehallgatását lehet-e munkának nevezni. A dolgok, amiket Shayláért teszek. Valamilyen bajba került, és a munkám része, hogy őt biztonságban tartsam, bármennyire is véres lesz a kezem közben. Még az is eszembe jutott, hogy élek a Vinnie által felkínált szívesség lehetőségével, aki a Wind Dragons tagja, és tartozik nekem eggyel, hogy biztonságban tudjam őt, de még nem tartok ott.

Azt terveztem, hogy visszatérek a klubházba, megiszom egy sört és beszélek az embereimmel, hogy ennek a szarnak a végére érjek. Ha van olyan dolog, amit nem bírok a klubházamban, az a kemény drogok használata. Fű – rendben. Viszont minden más, főleg, amihez tű szükséges, egy baszottul nagy ‚nem‘ a szótáramban, és nem kerülte el a figyelmem, hogy néhány emberem baszottul gyanúsan viselkedik mostanában, a drogokkal való visszaélés jeleit mutatva, ami arra utal, hogy ismét emlékeztetnem kell őket a kábítószerhasználat határaira. Néha úgy érzem magam, mint egy kibaszott szülő.

– Semmi gond, Talon – mondja kiszakítva a gondolataimból. – Inkább elindulok, különben későn érek oda Rhettért.

Persze.

Ő valóban szülő.

– Add ide a telefonod – mondom neki, kinyújtva a kezem.

– Miért? – kérdezi a kezemet nézve.

– Megadom neked a számomat. Ha az autód megint lerobban, hívj fel, és elintézem neked.

Habozik, de végül átadja nekem a telefonját. Beütöm a számomat, majd lenyomom a MENTÉS gombot, majd visszaadom neki.

– Minden nő számára eljátszod a fényes vértezetű lovagot? – kötekedik, ajkai mosolyra húzódnak.

– Nem – válaszolom teljes őszinteséggel, majd hozzáteszem –, csak a gyönyörűek számára.

Vidámság csillan fel a pillantásában. Egy csók az arcomra, majd beül az autójába.

– Még egyszer köszönöm, Talon!

– Semmi gond – mormogom, s figyelem, ahogy elhajt.

Én megpróbáltam távol tartani magam Tiától, és hazudok magamnak, amikor azt mondom, azért teszem, mert nem akarok bajt a WDMC-ben. Igaz, ez is probléma, de nem maga a probléma. Ha van egy nőd, az kibaszottul nagy felelősség, főleg az én világomban, és nekem nincs szükségem egy gyenge pontra. Nem akarom kedvelni őt. Nem akarom, hogy egy másik embernek hatalma legyen felettem, és neki pedig semmi szüksége, hogy belekeveredjen a dolgaimba. Azzal, hogy távol maradok tőle, vigyázok rá is és magamra is. Az, hogy megadtam neki a telefonszámom, nem volt a legjobb ötlet tőlem, de nem tudnám elviselni, ha valahol lerobbanna. Nem akar a Wind Dragonstól segítséget kérni, így lehet, tőlem sem fogja úgy érezni, hogy kérhet, viszont legalább kapott tőlem egy lehetőséget. Visszaszállok a motoromra, és elhajtok a klubházba, miközben próbálom kiverni a fejemből hetyke rövidnadrágos fenekének az emlékét.

Amikor belépek a klubházba és megpillantom a nőkkel borított üldögélő férfiakat, úgy döntök, hogy későbbre halasztom a klubgyűlést. Hadd legyen meg a szórakozásuk... legalábbis pillanatnyilag. Először inkább több bizonyítékot akarok gyűjteni, mielőtt lekapom őket.

– Hé, Elnök – kiált felém Ranger, amint észreveszi jöttömet. Szerez egy sört nekem, és a kezembe nyomja. – Ma este ünneplünk.

– Mi a faszt ünneplünk? – kérdezem, kinyitva a jéghideg sört, mielőtt egy hosszút kortyolok belőle.

Ranger a csapat irányába pillantva, Zip, az MC egyik idősebb tagja felé bólint.

– Zip apa lesz.

A férfiak éljeneznek.

Nem igazán gondolom, hogy ez ok volna az ünneplésre, de magasra emelem a sörömet.

– És ki az anya?

Mindenkiből kitör a nevetés, bár kibaszottul halálosan komolyan kérdem. Zip mindent megbasz, aminek melle van, és amennyire tudom, senkivel sem találkozgat komolyabban.

– Valami csaj, aki két hónappal ezelőtt járt erre – válaszol Ranger fejét rázva. – Carla a neve.

Sohasem hallottam egy Carla nevű nőről ezelőtt. Néhány nőt ismerek, azokat, akik idejárnak, valahányszor dobunk egy bulit. Itt maradnak, amíg valaki elveszíti az érdeklődését, vagy ők, vagy a férfiak, bármelyiknél következzen be ez előbb. Néhányan megpróbálnak feleségekké avanzsálni, míg a többiek csak a jó időtöltés miatt vannak itt, az adrenalin-löket vagy akármi más miatt. Ki a fasz tudja, hogyan gondolkodnak a nők napjainkban. Carla ezek szerint nem maradt itt sokáig, különben legalább hallottam volna róla korábban.

– Ez valóban egy ünnep, vagy csak Zip próbál berúgni azért, hogy megfeledkezhessen arról, hogyan baszta el az életét csak azért, mert nem húzott óvszert? – mondom halkan, így csak Ranger hallhatja.

– Abszolút az utóbbi – válaszolja kezével az állát dörzsölve. – Szerintem több piára lesz szükségünk.

– Elküldök pár újoncot – mondom, mielőtt előhúzom a telefonom. Csak két újoncunk van jelenleg, és Kirk elutazott, meglátogatja a családját, így már csak Smith marad. Egy gyors szöveges üzenetet küldök neki, majd elteszem a telefonom. – Igazából sosem került még sor arra, hogy beszéljünk a múlt heti verekedésről.

Ranger a szemembe néz, majd vissza, az italába.

– Faszfej volt. Én meg elvesztettem a fejem, történetnek vége.

Ha ez az igazság, akkor legyen úgy. De van egy érzésem, hogy több rejlik a történet mögött.

Felemelem a söröm, és hozzá koccintja az övét az enyémhez. Zip átjön hozzám, és hátba veregetem.

– Hogyan érzel az eljövendő apaságoddal kapcsolatban?

Elvigyorodik, de a szemét nem éri el a mosolya.

– Carla jó asszony. Izgatott vagyok. Tudod, hogy már nem leszek fiatalabb, ugye? Viszont van valami, amiről tulajdonképpen beszélni akarok veled, Elnök.

Bólintok.

– Persze, csak nem ma este. Ma este ünneplünk, holnap beszélünk, oké?

Zip bólint, és koccintunk az italjainkkal. Határozottan nyitva kell tartanom a szemeimet és a füleimet, mert itt valami valóban nincs rendben. De e pillanatban – élvezem a jéghideg italomat, és megpróbálom jól érezni magam.