Prológus - 1. Fejezet

 

PROLÓGUS

 

Tia

 

Fordította: Saylon

 

Kezet mosok a mosdóban, és felpillantok a tükörre, a tükörképemet figyelve. A sminkem még elég jól tart, nem kenődött el sehol. Balról jobbra fordítom az arcom, csücsörítek, és úgy bólintok a fejemmel, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem rossz. Kilépve a női mosdóból, belenézek a táskámba, amikor nekiütközök valakinek – akinek kőkemény a hasa, aki majdnem a földre küld. Talon megfogja a karom, megmentve az eséstől, majd magához húz.

– Egész pontosan mennyire vagy részeg?

– Nem nagyon – füllentem, miközben oldalra hajtott a fejjel tanulmányozom őt. Csak most találkoztam ezzel a férfival, de amint pillantásunk találkozik, éreztem valamit. Mit, nem tudom, de valamit. – Miért? Ezt általában egy tisztességes férfi csók előtt szokta megkérdezni.

Talon zöld szemeiben humor táncol. – Valóban? Nem is tudtam.

– Hogy érted, hogy nem is tudtad? – kérdezem, homlokráncolva.

Közelebb hajol, hajamat félresöpri a nyakamról, és a fülembe mondja: – Én nem vagyok egy tisztességes férfi.

A mellkasára teszem a kezem, és gyengéden eltolom magamtól, felhúzott szemöldökkel.

– Miért nem gondolom, hogy ez igaz?

– Mert nem ismersz – válaszolja, és keze az arcomra fonódik. – Tudod, milyen szép vagy?

– Elég jól nézek ki – lehelem, elveszve a szeme zöldje mélységeiben.

Lassan elmosolyodik, amit a bensőmig ér. A tekintetem az ajkaira szegeződik, miközben megpróbálom megakadályozni magam abban, hogy megkóstoljam őket. – Te teljesen az én zsánerem vagy, tudod ezt?

– Egy bűnöző?

Forgatom a szemem. – Ugyan már. Mármint kinézetben, úgy értem. És ha Bailey a barátod, nem lehetsz olyan rossz.

Valami érzés átfut az arcán, de gyorsan elrejti. Ez a férfi nagyon kíváncsivá tesz. Motoros, rosszfiú... de miért érzem úgy, hogy valami több is van emögött?

– Bailey-nek rossz az ízlése.... Nézz csak Rake-re – válaszolja vissza Talon, mosolyogva saját poénján.

– Igen, de nézz rám – ellenkezem. – Feltétlenül jó ízlése van a barátok terén.

– Látom – mondja, és leengedi a kezét. – Vissza kellene térnünk az asztalhoz, mielőtt elgondolkodnának azon, hogy hol vagyunk.

– Vajon Slice nem kíváncsi, hol vagy? – kötekedem, gyengéden meglökve őt, bár kissé szédülök. – Szeretem, ha néha kissé becsípek. Nem mindig. Csak hébe-hóba. Mintha néhány órán keresztül nem volna stressz vagy probléma a világon. Nem kell felnőttként viselkednem. Holnap felnőtté kell válnom, de ma este nem.

– Felnőttnek lenni elég rohadtul túlértékelt – ért egyet Talon, és a hajam a fülem mögé simítja. – Azt hiszem, a kis dolgokban kell megtalálnod a boldogságot.

Bólintok, és azt mondom:

– Soha nem gondoltam volna, hogy így alakul az életem. – Elhallgatok egy pillanatra. – Jó és rossz értelemben is.

– Ez elég komoly – töpreng hangosan a folyosó felé sandítva, majd vissza rám. Védtelenségét kihasználva, lábujjhegyre állok és ajkaimat az övéhez szorítom. Először ellenáll, meghökkenve, de hamarosan visszacsókol, testéhez szorítva, keze a tarkómon. A csók elmélyül, a nyelve az enyémet érinti, én pedig felnyögök az érzésektől. Kezemmel a mellkasán érzem, hogy szédülök, de nem az alkoholtól. Nem hiszem, hogy életemben valaha ennyire beindultam volna egyetlen csóktól. Mellbimbóim a mellkasához nyomódnak, figyelemért könyörögve. Kíváncsi vagyok, ő is érzi-e őket.

Beszippantja az alsó ajkam, visszahúzódik, és még egyszer megcsókol, mielőtt teljesen visszavonulna.

– Bassza meg – suttogja ajkait nyalogatva. – Ennek nem kellett volna megtörténnie.

– Miért ne? – kérdezem, azt kívánva, bárcsak abbahagyná a gondolkodást, és az ajkait visszatenné az enyéimre. – Talon...

Fejével a folyosó felé int.

– Menj, Tia. Máris követlek az asztalhoz.

Kinyitom a számat, hogy ellenkezzek, de olyan pillantást vet rám, amely elárulja, nincs abban a hangulatban, hogy vitatkozzam vele. Bár nehéz elfogadni az elutasítást, de van büszkeségem, ezért megfordulok, és egy szó nélkül, s anélkül, hogy visszanéznék, bár szeretnék, visszatérek az asztalhoz. És amikor újra csatlakozik az asztalhoz, úgy teszek, mintha semmi sem történt volna.

Mintha nem csak életem legjobb csókját adta volna nekem.

Mert ha rá nem volt hatással, mit számított?

Első fejezet

 

Talon

 

Fordította: Saylon

 

Nem tudom levenni a lányról a szemem.

Elcseszett dolog ez, tényleg. Megcsókoltam a legjobb barátnőjét, és bár semmit sem jelentett, tudom, hogy ez ellenem szól. Tulajdonképpen, semmi sincs, ami mellettem szólna.

Annak a Wild Men MC-nek az elnöke vagyok, amelynek hírhedt múltja nem tölt el túl nagy büszkeséggel. Azt mondtam magamnak, amikor átvettem a vezetést, hogy a dolgok meg fognak változni, és minden igyekezetemmel azt meg is akartam valósítani. A klub régi elnöke a mostohaapám volt, aki véletlenül a rivális MC egyik tagjának biológiai apja is egyben. Amikor Rake tudomást szerzett a helyzet valóságáról, a dolgok nem jól alakultak. A mostohaapám engem nevelt fel helyette és a húga helyett – emiatt mindig bűntudatom volt, főleg miután találkoztam Rake húgával, Annával. Ígéretet tettem magamnak, hogy valahogy helyrehozom ezt, hogy mindig ott leszek, ha a lánynak szüksége volna rám, és mostanáig meg is tartottam az ígéretem. Mostanra szinte húgomként tekintek rá.

Rake azonban, szenvedélyesen gyűlöl. Biztosan okkal, hiszen ellenségek voltunk a múltban. A Wild Men és a Wind Dragons között mindig ellentétek voltak, de igazából akkor csúcsosodott ez ki, amikor Maryt, a Wind Dragonhoz tartozó nők egyikét megölte egy Wild Men-tag, egy hozzájuk való betörés során. Mint kiderült, Mary sokat jelentett mindenki, de főleg Arrow számára. Miután a mostohaapám meghalt és én lettem a Wild Men elnöke, változást akartam elérni. Megpróbáltam áthidalni a két klub között tátongó szakadékot, és sikerrel is jártam, hiszen már nem próbáljuk azonnal megölni egymást, amikor összefutunk.

De mint minden, ez is egy lépés előre, kettő hátra velük. És beismerem, valószínűleg az én hibám, hogy Rake gyűlöl engem. Ott volt az az eset, amikor meghívtam Annát, egy WD feleséget, és barátnőjét, Bailey-t a születésnapi bulimra a klubházban. Tulajdonképpen bűntudatot ébresztettem benne, hogy eljöjjön, ami bolondság volt részemről. Jobban átgondolhattam volna ezt. Ó, és említettem már, hogy meg is csókoltam Bailey-t, aki jelenleg Rake asszonya és Tia legjobb barátnője? Tia, a nő, akiről nem tudom levenni a szemem.

Ha őszinte akarok lenni, azért csókoltam meg Bailey-t, hogy megállítsam Rake-t a hülyeségében, hogy rákényszerítsem, hogy végre, vállalja fel a lányt. Természetesen, nekem is volt hasznom belőle – egy csók egy vonzó nőtől –, de igazából csak élveztem, hogy felhúzom vele Rake-t. Jól felcseszni őt.

Ilyesmiket szoktam én csinálni. Az unokatestvérem, Shayla, mindig azt szokta mondani, hogy szeretem fúrni az embereket csak azért, hogy lássam, meddig vagyok képes elmenni. Tesztelem az embereket. Szeretem látni, hogy rá tudom-e venni őket arra, amit akarok, anélkül, hogy egyenesen megkérdezném őket.

Ez nem tartozik a finomabb tulajdonságaim közé. Próbálok dolgozni rajta.

Lenyelem az utolsó kortyot az italomból, majd az üres poharat odébb tolom a bárpulton. Amikor észreveszem, hogy Tia felém pillant, kitágult szemekkel, tudom, hogy távoznom kell, mielőtt odajön hozzám, hogy beszéljen velem.

Akkor mi a francért nem mozdulnak a lábaim? Semmi jó nem származhat abból, ha beszélünk. Mi szükség a mézesmadzagra, amiről tudom, hogy nem lehet az enyém? Időpocsékolás. A csókunk emléke átvillan a fejemen, amitől összecsikordulnak a fogaim. Igen, ő valóban egy kísértés, de nem számomra. Tudom, hogy ő nagyon barátságos, és nem az a típus, aki letorkolna valakit, aki ismer. Legalábbis, ezt mondta nekem róla Anna, hogy ő nem egy félénk nő – ő sokkal inkább az a típus, aki elveszi, amit akar. Tehát ő nem fog, mint más nő, a terem másik végében ülve csábos tekintetet vetni rám, várva, hogy megközelítsem. Ő egy harcos. Ezt azonnal felismertem benne, és ez tetszik.

Őszintén szólva jobban kedvelem őt, mint kellene, most pedig nincs itt az ideje, hogy összegabalyodja egy nővel, főként nem azzal, aki Rake-hez és a WDMC-hez kötődik. Emellett, gyereke is van, és mi a faszt tudok én arról, hogyan kell apának lenni?

Nem, nem vagyok olyan jó ember, mint Rake – aki rögtön ráérzett az apaszerepre Cara, Bailey lánya esetében –, és ennek tudatában, nincs értelme megjátszanom magam. Anna elmondta nekem, hogy Rake milyen csodálatos volt, és most szinte természetes számára az apaság. Ugyanakkor, rengeteg dolog van most az életemben, főleg a klubommal, és egy nőről gondoskodni, nem az, amire szükségem van mostanság.

Néhány pillanatot várok, mielőtt rákényszerítem magam arra, hogy némi pénzt dobjak a bárpultra, és elinduljak haza. Elindulok a kijárat felé, kerülve a szemkontaktust mindenkivel, és főképpen, nem nézek Tia irányába. A motoromnál állok, amikor meghallom a hangját.

– Még csak nem is intesz felém? – kérdezi száraz és szórakozott hangon.

Megfordulok, hogy szembenézzek vele és rávillantok egy évek során tökéletesített mosolyt. – Valahova mennem kell.

– Mint mindenki másnak – mormolja közelebb lépve, és megáll előttem.

Ez a nő apró. Pici. Ovális arcával, világos, szőke hajával és tágra nyílt kék szemeivel, szinte éteri a megjelenése, mint egy angyalé. Ha belemélyedsz a szemeibe, akkor látod, hogy éles, mindentudó a pillantása, mint az ördögé. Éppenséggel arról is tudok, hogy úgy káromkodik, mint egy matróz, azok az édes ajkak bármit és mindent képesek kimondani.

– Hogy vagy, Tia? – kérdezem, mert tudom, hogy nem enged el anélkül, hogy legalább az udvariassági köröket lefussuk.

– Jól – válaszolja, tekintete élesebbé válik. – Te hogy vagy, Talon? Régóta nem láttalak már.

Azért nem olyan régóta. Utoljára akkor, amikor belefutottam Tiába és Bailey-be, amikor épp elmentek egy este iszogatni. Velük maradtam, csak hogy biztos legyek abban, hogy rendben hazaérnek – vagy legalábbis, ezt mondtam magamnak.

– Elfoglalt voltam – válaszolom, és ezzel még keveset is mondok. Annyi dolgom van pillanatnyilag, hogy a stressz elevenen felfal. Egyébként is, Tia és én nem is ugyanazokkal az emberekkel lógunk.

Igen, Bailey által kapcsolatban áll a Wind Dragonsszal, de az egyetlen, akivel rendszeresen találkozom, az Anna, és még őt is ritkán látom mostanában. Nem sokan rajonganak értem a WDMC-ben, főleg a születésnapom óta. De az unokatestvérem, Shayla nem lehetett ott, és Anna az egyetlen másik ember, akit családomnak tartok, a klub testvéreim mellett.

– Kivel jöttél ide? – kérdezem, s meglepődöm, hogy a nő, akivel a bárban láttam őt, nem Bailey vagy bármilyen más nő, akivel eddig együtt láttam őt.

– Barátnőm a munkából – válaszolja, vállára igazítva a táskáját. –Bailey Rhettre vigyáz éppen, mert szerinte megérdemlek egy kis szünetet. – Vigyorog, s a szemei mosolyognak. – Gyakorlatilag kilökött az ajtón keresztül. Ezek szerint, a „szünet“ alatt az iszogatás értendő. Szóval, itt vagyok, és társasági életet élek.

Az ajkam mosolyra húzódik. Egy dolog, amit Tiáról tanultam a rövid idő alatt, amit vele töltöttem, hogy jó a humora.

– És hogy megy a dolog?

– Mi?

– A társasági élet élése – válaszolom, a tekintetem karcsú nyakára vetül. Egy szexis világoskék szarvasbőr nyakörvet visel, amely az édes és érzéki keveréke. Azon kapom magam, hogy lágyan a torkára akarom tenni a kezem, és ujjaimat végigfuttatnám a testén, amíg a mellei közötti völgybe nem érnek.

– Tulajdonképpen jó érzés egy kicsit kiesni a dolgokból – vallja be, és a szemeim visszapattannak az arcára. Elmosolyodik, mintha pontosan tudná, mire gondoltam. Közelebb jön egy lépéssel, és egyenesen a szemembe néz. Ismerek olyan felnőtt férfiakat, akik félnek ezt megtenni. – Kedvelem Knox kocsmáját. Mindig látsz egy baráti arcot, és Reid, Ryan, Summer és Tag pedig fantasztikus emberek.

– Lehengerlően nézel ki smink nélkül – bököm ki, hibátlan bőre és hosszú szempillái láttán. Valóban, egy kibaszottul igazi szépség, és nincs szüksége semmire abból a szemétből az arcára.

– Sminkkel együtt is lehengerlően nézek ki – vágja vissza vigyorogva.

– Igaz – értek egyet vele, mert egy idióta vagyok.

Rám villant még egy mosolyt, majd azt mondja – Jó volt találkozni veled, Talon.

Lábujjhegyre áll, és arcon csókol, majd visszasétál a bárba anélkül, hogy visszanézne. Ujjaimmal megérintem az arcom, azon tűnődve, milyen volna azokat az ajkakat a testem minden részén érezni. Pont akkor jelzi a telefonom egy új üzenet érkezését, visszahozva a jelenbe. Rangertől jött.

„Szükség van rád a klubházban, most azonnal.“

Visszalököm a telefonom a zsebembe, és motorra szállok. Mi a pokol történik? Az utóbbi időben egyik baj hozza a másikat.

Visszahajtok a Wild Men klubházba, és berohanok Rangert keresve. Éppen Lash torkát szorongatja, amikor rátalálok, csakúgy, mint Slice, a másodparancsnokom, aki megelőzve engem, elválasztja őket. Slice egyik azon keveseknek, Rangerrel egyetemben, akiben teljesen megbízom. Sok mindenen mentünk keresztül együtt, és mindig vigyáztunk egymásra.

– Mi a fasz történik itt? – kérdezem, a két férfira nézve.

Ranger ritkán veszti el az önuralmát, így az a tény, hogy éppen meg akarta fojtani Lasht, pokolian sokat elmond. Slice végre elengedi Rangert, és Lash a földre zuhan, torkát szorongatva és levegőért kapkodva. Ranger hozzám fordul, ziháló mellkassal és összeszűkült szemekkel.

– Ez a szar kezd fárasztó lenni. – ezzel a búcsúzó megjegyzéssel, elviharzik.

Elveszítve önuralmam, felhúzom Lasht a padlóról, és nekiszegezem a falnak. – Mi a fasz volt ez?

– Semmi – válaszolja Lash, kerülve a tekintetem. A férfiak nem fogják egymást beárulni, ezt tudom – még tisztelem is –, de néha kibaszottul felcsesz. Elengedem Lasht, aki miután rám és Slice-ra néz, elhagyja a termet.

– Min vitatkoztak össze? Bármi ötlet? – kérdezem őt a Lash által elhagyott pontot bámulva.

Slice megvonja a vállát, fejét rázva – Nincs, de kiderítjük.

Összeszorítom a fogaimat, tudva, hogy ez addig eszemben lesz, amíg rá nem jövök, mi történt.

– Ez egy motoros klubház, Talon, nem egy kibaszott vidéki klub. Viták lesznek, ne húzd fel magad rajta. Egymás között megoldják.

Mély levegőt véve a mennyezet felé nézek. – Igen, igazad van.

Nem tudom, miért, de van egy érzésem. Egy rossz érzés. Mintha minden összeomlani készülne felettünk.

Valami megváltozott a környéken, és én kiderítem, pontosan mi is az.